Állatsereglet 1 rész

 Első rész. Még jó. Azért első mert ebben  a jelenlegi állatfarmról tudok írni csak, de  a tervezett ennél azért jóval nagyobb. :-) Szóval jelenleg van egy adag édességünk és egy kutyánk. Tényleg. A 3 macskánk neve ugyanis Marcipán (erről már tettem említést), Csoki és Süti. Az első egy jó öreg cirmos kissé (na jó, nagyon) antiszociális herélt kandúr,  a másik kettő pedig  fekete (most már herélt) kandúrtestvér. Marcicát (ahogy egy nagyon kedves kislány hívja) Jolán barátnőm közbenjárására kaptuk meg, és azóta, mint írtam, mindenhová költözött velünk, vagyis ezt nagyjából 6-szor volt szerencséje élvezni. Meg természetesen a hétvégi felújításos utazásokat. Akadt olyan, aki már felvigyázta ideiglenesen, nem biztos, hogy ez az élmény segítette, hogy megszeresse a macskákat, de én imádom, be kell valljam. Nagy egyéniség, tulajdonképpen az egyik példaképem. Egy csomó olyan tulajdonsága van, ami irigylésre méltó. Persze van egy kettő kerülendő is. :-) Az biztos, hogy meg tudja védeni magát és nagy megtiszteltetésnek veszi az ember, ha engedélyt ad őméltósága hogy megsimogathassa. 

Nagy törés volt az életében a kiskutya. Amit még Pesten szerettünk be magunknak. Fajtáját tekintve cane corso.  Jó, jó, igaz, hogy nem olyan kicsi. Kifejletten 45-50 kg a szuka. 

És a mi Zizánk most éri el a 46-ot. Szóval volt egy kihívás egy bérlakásban összeszoktatni őket (utólag is köszönöm a főbérlőnknek hogy lehetővé tette!!!!) Mondjuk az volt a szerencse, hogy csak körülbelül fél évig kellett összezárva lenniük, mert aztán mindenki nagy örömére ideköltöztünk, szóval mindenkinek van elég tere.  Kutya ügyben a döntés egyszerű volt.  Párom nagy vágya egy boxer volt, én igazából masztiff rajongó vagyok. Vagyis a megfelelő kombináció ő lett. Mivel a férfi a falkavezér a családban, rá hárul a kutya idomítása. Csak annyit mondok, hosszú távú feladat. Nekünk lassabban megy, mint a profiknak, de sosem adjuk fel. :-D

A két új macska igazából egy darab és vörös. Illetve ezzel a tervvel mentünk el az állatvásárba. Ha kapunk ajándékba egy kis vörös macskát. akkor bővítjük a családot. de aztán megláttuk őket és egy perc alatt eldöntöttük, jöhetnek. Nóra barátnőnk épp itt töltötte a hétvégét, örömmel emlékezünk a név ötletekre. :-) Talán maradnunk kellett volna a Puerto és Rico-nál?

Bár Csokit gyakran hívjuk zsírosnak azok után, hogy a szomszédnál ráborult egy jó nagy adag zsír. Csak annyit mondok nem volt egyszerű megtisztítani. Még napokig nagyon jól belőtt sérója volt.

Ő a kutyabarát, Süti (sajnos most elég sánta, mert valamilyen titkos környékjáró expedíciója során a bal hátsó lábánál egy combizom rész leszakadt és most regenerálódik) inkább az embereket részesíti előnyben.

Kíváncsi leszek, hogy jönnek majd ki a csirkékkel.:-D