Először is: mostanában virágzik a bodza. Másodszor: olyan nőnemű, 28 feletti leányzó nincs a környékemen, aki nem a bodzaszörp főzés nagymestere. Háhá. Idén mi sem hagyjuk ki. Ha már egyszer a telek végében kapásból van egy bodzabokor, amit lelkesen alakítgatunk minden évben nyomi-fánkformára (Ismeritek azt a mesét hogy Nyomi szerencsétlen utazásai? A nyomit olyan értelemben használtam :-). Hebehurgya, de kedves. )
Hozzá kell tennem, hogy az utcában velünk szemben minimum 5 bokor van, szóval nem vagyunk bodzavirág híján. Felvilágosult városi fiatalok internettel hogyan kezdenek neki ennek az ügynek? Nem, nem. Először is, az ismerősöknél fellelhető receptekre figyelnek csillogó szemmel. Na aztán jön az internet. Merthogy nincs két egyforma recept. Igaz, a neten sincs. Jó jó, de ott legalább le van írva. Ha elég gyorsan váltogatunk a receptek között, akkor csinálhatunk egy nagyon frankó kombinációt. (Aminek így utólag egy hátránya van, hogy elfelejtettük lejegyezni melyik receptből mit használtunk, szóval a következő bodzaszörp várhatóan eltér majd ettől :-).)
Az előző mondatból kiderülhet a szemfüles olvasónak, hogy most nem a recept leírása következik. Illetve csak körülbelül, amit mindenki tud. Az első lépés meglepő módon a bodza virág leszedése. A receptek pontosan leírják hogy hány virág kell mennyi liter vízhez és mennyi cukor. Tanácsos a bogarakat még a házon kívül lerázni a virágról. Csak úgy mondom. A söprés nem annyira hatékony. Mi a forróvizes leöntést választottuk. Na nem a bogarakra, hanem a letisztított virágokra és a citromkarikákra. Aztán két nap áztatás és leszűrés. Üvegekbe öntögetés és kóstolás. A profik ezt a sorrendet felcserélhetik. Mármint ezt az utolsó kettőt. Célszerű előbb kóstolni, aztán öntögetni. Ha esetleg nem lenne elég édes, itt még korrigálható. Ha túl édes akkor így jártunk. Mármint mi :-) De sebaj majd citromkarikával és több szódával isszuk. Egészségetekre. :-)
