2013. május 14., kedd

A baromfi század

Nagyon sok elmaradásom van megint, többek között egy jelképes díjjal kapcsolatban is, aminek egy külön bejegyzést fogok szentelni, de nem tudom megállni, hogy ez a történet most baromfi központú legyen. Egyszerűen azért mert szombaton megjöttek. Illetőleg meghozták őket. 108 darab. Jércék és kakasok vegyesen, jó statisztikai érzékkel rendelkező egyén lévén pontosítok is, olyan 80-20 % arányban. Mondanám, hogy ez egy egyszerű történet, de azt hiszem felesleges :-).  
A baromfitartás, ebben az esetben a tyúk tartás (ezt azért találom fontosnak megjegyezni mert én ezidáig csirkének hívtam minden ilyen jellegű élőlényt, simán felülemelkedtem azon, hogy a kakast nem lehet ebbe a kategóriába besorolni, mert ez a nőnemű egyedek elnevezése :-)) előfeltételei a mi elgondolásunk alapján a következők:
- szabad terület a kapirgálásra,
- ól (amely megvédi a jószágokat a külső behatásoktól ami jelen esetben minden náluknál nagyobb ragadozó, valamint az időjárási viszontagságok),
- kaja, pia (mind nekünk, mind nekik),
- erős idegzet ( nekik hogy hozzánk szokjanak, nekünk hogy majd legyen erőnk levágni őket ha eljön az ideje).
Ebből az első lépés egy, körülbelül 800 m2-es terület kitakarítása és körbekerítése volt, majd a területen elhelyezkedő kissé romos régi istállóépület renoválása. Ebben a kettőben őszintén megvallom, nem sok részem volt, mondjuk talán az ebédfőzés és a munkanap utáni első fröccs kikészítését ide sorolhatjuk :-).
Na jó, miután kész volt a falak felhúzása, tető kijavítás, nyílászárók berácsozása, javítása, ajtók készítése, világítás, hőszigetelés, vakolás, meszelés, én is bekapcsolódtam, és anyósomat is szerencsésen befogtuk, bár ő annyira jó fej hogy szívesen jön hozzánk megszakadni ha munka van :-). A tyúkólba ugyanis a következő  felszerelési tárgyakat létesítettük: trágyaakna (ezt a főnevet nagyon megszerettem meg kell mondjam, olyan kis szívet melengető, leginkább akkor amikor a tetejére 30 centinként ülőrudakat kellet szögelni és ügyesen simán beszorítottam magam két ülőrúd közé :-) ), az előzőekből adódóan, ülőrudak, alom, etető- és itató tálak, és majd (még nincs kész) tojóládák.
A trágyaakna tulajdonképpen egy fal mellett húzódó léc váz, amelynek a tetejére  mint említettem 30 cm-ként ülőrudakat kellett rögzítenünk (ez a projekt egyenlőre kicsit kezdetleges, mert úgy tűnik a lécek hogy is mondjam csak, még enyhén szélesek ekkora baromfiaknak az üldögélésre, na de majd megnőnek :-). Az alom az tulajdonképpen szalma a földön szétszórva, az etető és itató edényeket a képen inkább nézzétek meg minthogy itt körbe kelljen írnom :-).  
Péntek este 8-ra elkészült a palota, jó jó, akkor a tyúkól, és másnap reggel megérkezett a regiment.
Mit is mondhatnék. Kész voltam. Kettős hasznosításúak (hús és tojás), 10 hetesek (vagyis kb. 10 hét múlva tojnak) hangosak, viccesek, szépek, lehet ez valami enyhe perverzió de tiszta relax nézni őket ahogy jönnek mennek csipegetnek.
A második etetésnél amikor megpróbáltuk megtölteni a tápadagolókat persze szembesültünk azzal hogy azért csípni meg ugrálni meg repülni is tudnak és hihetetlen pofátlanok ha kajáról van szó :-).
Táppal teli fémvödörrel a kezemben és három tyúkkal a vállamon, kettővel meg a vödrön, közben abban a hitben ha ezeket elröptetem magamról majd nyilván egyedül maradok a vödrömmel, azért gondolom elég vicces látványt nyújtok, na de kemény vagyok mint  a vídia, mit nekem egy két pofátlan szárnyas. Azért a férjem taktikusabb volt a gumicsizmás belépőjével, azon nem érezte a csípéseket :-). Na de holnap reggel én sem hagyom a házban ezt a speciális védőfelszerelést. :-D. Folytatása következik....