2013. december 11., szerda

Tyúkkórház

Be kell vallanom töredelmesen valamit. Halogattam az új bejegyzést hogy ne kelljen írásban is szembenéznem az igazsággal, de tudom mit kell tennem. Bevallom. Rozi igazából kakas. Igen. Benéztem. De tényleg. Tehát visszatértem a Rozzant elnevezésre, főként azért mert ugyan aktív és jön megy eszik, de néha néha még mindig megszédül. 
Viszont most tényleg tényleg, tényleg van egy nőivarú állat is a mobil tyúkólban. Egyértelmű mert tojást tojik :-). Róla nem is meséltem még mert magam sem akartam elhinni ami történt vele, de mivel újra itthon van, hajlok arra hogy Luckynak nevezzem. És mindezt miért? 
Mert még nyár elején felfedeztünk a századunkban egy katonaszökevényt. Nem lehetett megállítani. Minden este az utcán találtunk rá, szárnyrövidítés után is. Minden este körbekerítés és falhoz szorítás technikájával csaptunk le rá, és helyeztük vissza a csapatába. Egyszer csak már esténként nem találtuk az utcán, megnyugodtunk, mégiscsak megértette milyen jó is itt neki, minek menne akárhová. Nem pont így történ. A kis rafinált másik irányba szökött. A kukorica földek felé. Itt meg nem vettük észre egy ideig hogy ugyan a kerítés közelében van, de kívül, a növekvő kukorica rejtekében. Aztán miután beazonosítottuk, elkezdődött a hajsza. Tyúk:férjem = 100:0. A tyúk kint maradt. Esélyünk sem volt. Néha néha, a nyár és ősz folyamán lehetett hallani a hangját, találtunk egy kér tojást, aztán eltűnt. Körülbelül egy hete, ismét megláttuk, és hogy hogy nem, a szürkületi kergetőzés sikeres volt. Érdekes taktikát dolgozott ki a kis okos. Nem menekült hanem elrejtőzött, a szárnyait széttárva tulajdonképpen lefeküdt, lelapult a bokrok alá (nekem ez egy tyúkfélétől eddig ismeretlen viselkedés volt). De visszaszereztük :-) Ez az ő számára nem egy szabadulós sikertörténet, mert visszakerült mégiscsak, de nekünk teljes ledöbbenés. 
Szóval jelenleg Lucky (nevezzük immár így) a mobil tyúkólban lakik, és a kertben kapirgál Rozzant kakassal együtt és szorgalmasan tojik. Egyenlőre nem vettük észre hogy ismét elkívánkozna. Na de ki tudja? :-)

2013. november 4., hétfő

Rozi

Az utolsó bejegyzésem tyúkos volt. Akkor had folytassam onnan :-) A kihagyott hónapok történései között számomra nem volt sok sikerélmény szóval egy darabig még sunnyogok míg leírom, inkább kezdem most egy totális pozitív hírrel.
Működik a tyúkrehab a tanyán. Ezt akkor kifejteném bővebben :-) Az elmúlt időszakban rákattantunk a mobiltyúkól ötletre. Mennyi új kifejezés: tyúkrehab és mobiltyúkól. A mobiltyúkól lényege hogy egy kisebb méretű mozgatható (jó esetben mindezt kerekeken teszi, és hát emberi meghajtással) tyúkólat kell kreálni, amit egy nagyobb területre (gazos, füves) kihelyezvén a tyúkok a ház körül ugyancsak ideiglenesen elkerített részt felkapirgálják és megtrágyázzák, és este elmennek  az ideiglenes ólba pihenni. Amikor pedig a tereprendezők elvégezték a feladatukat, az ól és a kerítés is áthelyezésre kerül. Jelentem a mobilház elkészült. A hat kiválasztott birtokba veheti. 

Jobban mondva vehetné. De nem eszik ám olyan forrón a.... Észrevettük hogy van egy beteg tyúk a többi között. Soványabb, szédeleg. Na kikapni a többi közül, ezzel csinálni kell valamit. Rozzant tyúk behelyez a  rehab-óllá avanzsált mobiltyúkólba, szalma alá, vitaminos víz és külön táp behelyezés. Másnap tyúk kiszedése, elhelyezése a kertben, ahol nyominkám csak pislog, de legalább eszik, este visszahelyezés az ólba, reggel kaja, víz, kihelyezés, szurkolás, este behelyezés. Harmadik nap tyúk kiszedés, kaja, víz és már határozottabb ténfergés a kertben, este elhelyezés a szuperólban.
 A következő napokon a rozzant tyúkból egy nem szédelgő, lassan lassan erősödő Rozi vált, aki körmönfontan nem szégyellte a kutyák vízzel teli tálját használni ivó alkalmatosságnak, persze minden alkalommal mögém szaladva amikor Ziza megpróbálta közelebbről szemügyre venni. Egy hét alatt totális rehabilitációs központként elértük, hogy Rozi bátran jön megy a kertben, kerülgetve az alvó kutyákat, macskákat. Én szívem szerint megtartanám házityúknak. Hátha házőrzőnek is jó lesz :-).


2013. május 14., kedd

A baromfi század

Nagyon sok elmaradásom van megint, többek között egy jelképes díjjal kapcsolatban is, aminek egy külön bejegyzést fogok szentelni, de nem tudom megállni, hogy ez a történet most baromfi központú legyen. Egyszerűen azért mert szombaton megjöttek. Illetőleg meghozták őket. 108 darab. Jércék és kakasok vegyesen, jó statisztikai érzékkel rendelkező egyén lévén pontosítok is, olyan 80-20 % arányban. Mondanám, hogy ez egy egyszerű történet, de azt hiszem felesleges :-).  
A baromfitartás, ebben az esetben a tyúk tartás (ezt azért találom fontosnak megjegyezni mert én ezidáig csirkének hívtam minden ilyen jellegű élőlényt, simán felülemelkedtem azon, hogy a kakast nem lehet ebbe a kategóriába besorolni, mert ez a nőnemű egyedek elnevezése :-)) előfeltételei a mi elgondolásunk alapján a következők:
- szabad terület a kapirgálásra,
- ól (amely megvédi a jószágokat a külső behatásoktól ami jelen esetben minden náluknál nagyobb ragadozó, valamint az időjárási viszontagságok),
- kaja, pia (mind nekünk, mind nekik),
- erős idegzet ( nekik hogy hozzánk szokjanak, nekünk hogy majd legyen erőnk levágni őket ha eljön az ideje).
Ebből az első lépés egy, körülbelül 800 m2-es terület kitakarítása és körbekerítése volt, majd a területen elhelyezkedő kissé romos régi istállóépület renoválása. Ebben a kettőben őszintén megvallom, nem sok részem volt, mondjuk talán az ebédfőzés és a munkanap utáni első fröccs kikészítését ide sorolhatjuk :-).
Na jó, miután kész volt a falak felhúzása, tető kijavítás, nyílászárók berácsozása, javítása, ajtók készítése, világítás, hőszigetelés, vakolás, meszelés, én is bekapcsolódtam, és anyósomat is szerencsésen befogtuk, bár ő annyira jó fej hogy szívesen jön hozzánk megszakadni ha munka van :-). A tyúkólba ugyanis a következő  felszerelési tárgyakat létesítettük: trágyaakna (ezt a főnevet nagyon megszerettem meg kell mondjam, olyan kis szívet melengető, leginkább akkor amikor a tetejére 30 centinként ülőrudakat kellet szögelni és ügyesen simán beszorítottam magam két ülőrúd közé :-) ), az előzőekből adódóan, ülőrudak, alom, etető- és itató tálak, és majd (még nincs kész) tojóládák.
A trágyaakna tulajdonképpen egy fal mellett húzódó léc váz, amelynek a tetejére  mint említettem 30 cm-ként ülőrudakat kellett rögzítenünk (ez a projekt egyenlőre kicsit kezdetleges, mert úgy tűnik a lécek hogy is mondjam csak, még enyhén szélesek ekkora baromfiaknak az üldögélésre, na de majd megnőnek :-). Az alom az tulajdonképpen szalma a földön szétszórva, az etető és itató edényeket a képen inkább nézzétek meg minthogy itt körbe kelljen írnom :-).  
Péntek este 8-ra elkészült a palota, jó jó, akkor a tyúkól, és másnap reggel megérkezett a regiment.
Mit is mondhatnék. Kész voltam. Kettős hasznosításúak (hús és tojás), 10 hetesek (vagyis kb. 10 hét múlva tojnak) hangosak, viccesek, szépek, lehet ez valami enyhe perverzió de tiszta relax nézni őket ahogy jönnek mennek csipegetnek.
A második etetésnél amikor megpróbáltuk megtölteni a tápadagolókat persze szembesültünk azzal hogy azért csípni meg ugrálni meg repülni is tudnak és hihetetlen pofátlanok ha kajáról van szó :-).
Táppal teli fémvödörrel a kezemben és három tyúkkal a vállamon, kettővel meg a vödrön, közben abban a hitben ha ezeket elröptetem magamról majd nyilván egyedül maradok a vödrömmel, azért gondolom elég vicces látványt nyújtok, na de kemény vagyok mint  a vídia, mit nekem egy két pofátlan szárnyas. Azért a férjem taktikusabb volt a gumicsizmás belépőjével, azon nem érezte a csípéseket :-). Na de holnap reggel én sem hagyom a házban ezt a speciális védőfelszerelést. :-D. Folytatása következik....












2013. április 22., hétfő

Rebeka, Boglárka és egyéb virágságok...

 
Tudom, tudom, megint le vagyok maradva és lógok egy csomó bejegyzéssel. Lassan megszokhattátok hogy nagyon hektikus vagyok de majd ha kiadom könyvben, egyben lehet olvasni a kalandokat :-).A disznóvágós bejegyzést is el kell tolnom belső késztetésre, ugyanis nem meglepő módon itt a tavasz. És emellett nem mehetek el szó nélkül (természetesen az a típus vagyok aki nem igazán megy el semmi mellett szó nélkül :-) ).
A magaságyás bejegyzés úgy néz ki hasznosra sikeredett, idén még ahhoz nem tudok semmi hasznosat hozzátenni, mert a fóliaalagút amivel próbálkoztunk, szimplán összeroskadt az áprilisi hó alatt, de úgy gondolom egy két kerti ültetés akár még érdekes is lehet. A hétvégén ugyanis megragadtuk az alkalmat és családi, baráti körben kerti munkát imitáltunk . 
Minden jól nevelt háziasszony először természetesen egy faiskolát keres fel, ha az a víziója támad hogy márpedig cserjét bokrot és nem mellékesen virágokat ültet majd. Én, azt gondolván hogy jó előre tervezek kivételesen, előre megrendeltem hat kerti orgonát, és hat cserjés pimpó tövet a faiskolából. Körmönfontan két-két különböző színvilágot álmodtam meg, amit keresztülhúzott az a tény hogy egy szélroham a kertészetben az orgonákra erősített színmegjelölő cetliket letépte, vagyis random választottam a töveket. Előre jelzem, elvileg 3 lila és 3 vajszínű volt a terv :-). A cserjés pimpó ötlete egy aldi vagy lidl újság átlapozása után ötlött fel bennem amikor is az ott felsorolt növények neveit neten megkerestem és kialakult az örök szerelem, amint megláttam egy képet erről az alacsony növésű cserjéről. Miután hazahoztam a szerzeményeimet, szerintem még időben, megnéztem neten a tudnivalókat az ültetésről. Mi lenne velem internet nélkül? :-) Szóval csak annyit mondanék hogy a cserjés pimpó ültetési távolsága az internet szerint 1,8 méter és 50 cm között  alakul, valószínű annak függvényében hogy éppen milyen a holdállás, mert elvileg mindegyikkel tömör alacsony virágos sövényt lehet elérni.
Ennek figyelembevétel -ha ezt valamilyen módon hasznos információnak tekintjük legalábbis - rádöbbentem, hogy nem lesz elég a  pimpó a tervezett sövényhez. Na, irány a kertészet még 7 darabért. Amiből végül is 10 tő lett, mert volt egy olyan halvány sejtésem hogy az előre megrendeltek valahogy nem így néztek ki. Hazaérve ez a fura sejtésem bebizonyosodott. az első hat magasabb vékonyabb és csenevészebb volt, mint ez az utóbbi 10. Jóindulatúan annak tudom be ezt a különbséget hogy az elsők nem voltak visszavágva időben. Ettől eltekintve ugyancsak előre megfontolt szándékkal két külön helyre ültettem az első hetet és a második tízet. Az útmutatásoknak megfelelően 70 cm tőtávolságra :-).És a kutya és macskavédelem miatt egy drótháló alagúttal borítottuk be, és mulcsoztuk is a töveket, ami egyrészről jól néz ki, másrészről a föld kiszáradását hivatott megelőzni.  Majd beszámolok a tuti tömör sövényről :-D.
Az orgona ültetés már nem volt ilyen nagy kihívás. Legalábbis nekünk. Rebeka barátnőm, aki nem először jön segíteni nekünk a tanyafejlesztésben, itt tervezte megtenni élete első ásását. Kijelöltük a tövek helyét, ő kiválasztott egyet és hősiesen elkezdett ásni. Azt sajnos kicsit későn vettük észre, hogy pont a lebetonozott út vonalában kezdett el tevékenykedni, ahol a felső földréteg alatt egy adag építési törmelék volt elásva alapként a majdan elkészülő útfolytatásnak. Kb. hárman küzdöttük át magunkat a törmelékhalmon, hogy elég mély gödröt ássunk addig, amíg biztosak lehettünk benne, hogy a gyökér nem fogja majd megadni magát egy év múlva, de végül sikerült. Azt az orgonát Rebekáról neveztem el, megdolgozott érte. Tippjeink szerint vajszínű lesz :-)
Ezek után úgy gondoltuk hogy az árvácskák elültetése virágládákba nem lesz ekkora kihívás, és meg kell mondjam, ebben kivételesen igazunk volt. Egyetlen virág okozott nekem némi fejtörést. (itt jegyzem meg, hogy ha  a jövőben igyekszem elkerülni az impulzív - jaj de gyönyörű ez a virág, ilyen nekem kell  a kertbe - növényvásárlást). Szóval a vásárcsarnokban vettem két tő gyönyörű virágzó növényt. Aznap este megpróbáltam utána nézni mik ezek, mire végre megtaláltam: Ázsiai boglárka. Sajnálatos módon ez növény bár nagyon szép, ebbe a kertbe nem igazán ideális, mert keresve sem találok szélvédett helyet, szóval lemondtam arról hogy ez legyen a legszebb ékköve a virágaimnak, mert kb egy nap alatt letörne az összes virág a hosszú lágy szárról, de akkor is. Kell nekem. Marad a cserép és a tornác. Az végül is szélvédett. Hisz kell egy-két sikertörténet így tavasszal is.
És még valami. A képek között fellelhető egy kis kék virágzatú növény amit a sziklakertbe ültettünk. Aki felismeri kérem, ossza meg velem mi is ez . :-)



2013. február 21., csütörtök

Újszoba


 Körülbelül 8 olyan bejegyzés vázlatom van amit tervezek befejezni. De tényleg. Eredetileg egy tavaly téli emlékezetes disznóvágást is szerettem volna megénekelni, de aztán jobb ötletem támadt, majd az idei disznóvágással együtt. Máris levonhatom majd a tanulságokat :-). (Jelentem az idei holnapután lesz.) Ma este elővettem a vázlataimat, és végül a felújítás egy másik emlékezetes momentumát vettem elő. 
Az új szoba. Pontosabban az új hálószoba. Ezzel kapcsolatban már volt egy két elejtette megjegyzésem, ugyanis a fűtéskorszerűsítéssel együtt racionalizálni próbáltuk a ház helyiségeinek kihasználását. Ezért úgy döntöttünk, hogy a fürdőszoba melletti garázs szerű helységet a ház aktív részévé tesszük. Ehhez falat kellett emelni és falat kellett bontani, ugyanis a garázs a kert felé nyitott volt, a fürdőszoba, illetve a ház többi része felé viszont zárt. Megoldjuk. Simán. Méregetés. Ja nem megy a méregetés, mert a garázst raktárnak használjuk. Akkor mi is legyen, mi is legyen, pakoljuk ki először is. Helyes. 
Ööööö na de hova? Oké megvan az új hely. Pakolás. Kicsi lesz a szoba. Nem lesz kicsi a szoba. Dehogynem tök szűk. Mérd meg újra. Rajzoljuk fel. Ugye hogy elég lesz. Na de sötét lesz. Kevés ha egy ablakot teszünk be. Jó akkor legyen teraszajtó inkább az ablak helyett. Megvéve. Fal felhúzás indul. Sötét lesz a szoba egy ajtóval ajaj. Jól van, legyen az az ablak is. Na de a ház stílusának megfelelő ablakot 3 éve nem tartják raktáron. Van egy, éljen, csak 230 km-re. Megvéve. Falak, nyílászárók fent és bent, miközben a ház felől a fal nyitva. (ekkor költöztek be a macskák a fürdőszobába). Jöhet a betonaljzat. Meg a vakolás. Aztán várunk. Megjöttek a tetőfedők. Aztán várunk. Na végre megvan a plafon is. Kicsi lesz a szoba. Nem lesz kicsi mérjük csak le. Majd a fehér szín hidd el, hogy tágítja. Meg a sok nyílászáró :-). És akkor mi lenne,  ha fehér lenne a hajópadló? Macskát nem szabad beengedni. Persze hogy nem. :-).
És végül elkészült. Ugyan még a dekoráció és egy két polc hiányzik, de belakható. Fehér szoba, a falba épített téglakemence melegít. Fehér a hajópadló, fehér zománcfesték és két réteg lakk után. És nem kicsi. Tényleg nem. 


2013. február 7., csütörtök

Tető le és vissza...


Ha valakinek volt már dolga tetőátrakással, felújítással, joggal érezheti magát szakértőnek. Igen igen, a tető fontos, mert nem ázunk meg alatta - gondoltam én. Háhá. Én aztán értek hozzá. Nekem aztán ne magyarázza meg senki, hogy ez nem elég tulajdonság egy tetőnek. Mert mi kellhet még? Ugyanis ha a tetőcserepek fednek akkor Kánaán van. Hát nem? 
Jó, jó. Mára már tudom, hogy nem. Főleg nem egy régi parasztháznál. Kezdjük ugyanis az alapoknál, egy kis képzavarral élve. Tehát a házon van plafon, amely szigetelve van felülről. Sárral és náddal. A plafon gerendái között (gondolom nem így hívják ezeket a gerendákat de ennél autentikusabb elnevezést most nem tudnék produkálni. :-) ). Ez a régen még jól szigetelő réteg mára már szanaszét töredezett, megvékonyodott, szóval a funkcióját nem igazán tölti be. Jobb eseteben a szigetelés fölött padlódeszkák vannak, amin lehet járkálni. Itt nálunk egy-két deszka keresztbe fektetve. Aztán jönnek a tetőgerendák, eldeformált tetőlécek és a cserepek, amelyek közül jónéhány egy jobb kiállású csipkehálóingnek is túl lukacsos lenne, nem is beszélve a szépen szabott műanyag zacskókról, amelyek a hiányzott tetőcserepeket voltak hivatottak pótolni. Vagyis rá kellett döbbennem, a cserepek kicserélése nem az egyetlen feladat ebben a projektben :-). 
Most azért idegen tollakkal ékeskednék ha azt mondanám bármi technikai közöm volt a tetőcseréhez, ezért nem is írok ilyet. :-) A lényeg hogy megjött a tetőfedőbrigád, természetesen előzetes felmérés után, és természetesen a megbeszélt időpontot egy-két nappal elcsúszva. Nem részletezem a szükséges anyagok beszerzésének folyamatát, mert az az előző bejegyzéseimben már taglaltam. Első körben a saras nádas gyönyörűséget kellett ledobálni a tetőről, amit párom -fogát csak kissé szívva- meg is tett. A fiúk megérkezése előtt a munka közben összes ujj keresztbe, jaj csak ne essen jaj csak jó idő legyen, jaj csak le ne essenek (ez csak én voltam :-)) A terv az volt hogy november 15.-re fejezzük be a tetőátrakást, merthogy jön a tél. Ehhez képest november 5.-én kezdődött  a munka, és 26.-i héten fejeződött be a projekt, amikor is a hétvégén elkezdett szakadni a hó :-) De addig szinte végig verőfényes őszi idő. Az a sok keresztbe tett ujj! Ugye. A képeken amiket mellékeltem, látszanak a stációk. Én elmondom őszintén hogy november közepén elvesztettem a lelkesedésem kicsit. Na jó nagyon. 
Közel álltam hozzá, hogy a véleményem szerint öt perccel tovább tartott ebédszünetet tartó fiúkhoz kirohanjak és elkezdjek toporzékolni, hogy ha most azonnal nem fedik le a házat akkor én aztán én aztán.....A mélypont azt hiszem akkor volt amikor hazaértem este melóból, és sietősen megközelítettem a mellékhelyiséget amelybe belépve a csillagos eget nézhettem. Na és ebben a pillanatban könnyesre nevettem magam és kinyitottunk egy üveg bort. 
A tetőátrakás lépései terv szerint amúgy a következők voltak:
1. sarazás ledobása
2. tetőszigetelés (ami a padló vízszintjére került nem a tető síkjára) elhelyezése -fólia és ásványgyapot.
3. tető padlózat deszkázása.
4. cserepek leszedése
5. lécezés kicserélése ( a gerendák jók voltak hip hip :-) )
6. tetőfólia felhelyezés
7. cserép visszarakás pótolva a rosszakat és hiányosakat.
... mindemellett a bádogozási munkák.

Annyit mondok, megvolt :-) Minden. Macskák élvezték. Főleg a gyapotban hempergést. Mikor elkészült a padló deszkázás, azért leszámoltam mind az ötöt. Biztos ami biztos. 


2013. január 21., hétfő

Fűtés 2.

Ígéretemhez híven elkezdem a  krónikaírást a bővítésről. Őszinte leszek: bővítés közben nem annyira lehet a bővítésről bővebben értekezni. Ennek ugyebár több oka is van, az egyik legfontosabb, hogy akkor munka van. Építés. Bontás. Takarítás. Bontás. Takarítás. Építés. Idegbaj. Takarítás. Idegbaj. Utolsó bontás. Idegbaj. Festés előtt utolsó takarítás. Ez aztán tényleg az utolsó bontás. Idegbaj. 
Ennek eredményeképpen a mai napon érzem teljesen úgy, hogy cizellált idegállapotom (emelje fel a kezét aki jobban bírja az ilyen ház és lakásfelújításokat miközben ott lakik, jó nálam egy Yokka sütire mert hős vagy éppen hősnő :-)) megfelelően felkészült arra, hogy megosszam a tapasztalatokat.
A bővítés több területet érintett a házon, én önkényesen úgy döntöttem hogy először a fűtéskorszerűsítésről (milyen komolyan hangzik) írok. Tavaly volt erről egy rövid bejegyzésem (Fűtés). És most utánaolvasva rádöbbentem hogy megcsináltuk!!!
A kemenceépítés első lépése részünkről a tervezés volt. Aztán kerestünk egy kemenceépítő mestert. Akivel nagyon nagyon nagy szerencsénk volt. A weboldalát (Kemenceépítés) nézegetve és egy telefonhívás után döntöttük el hogy megkérjük, tartson terepszemlét és készítsen egy ajánlatot. Megtörtént. Eldöntöttük. Belevágunk. Mivel László nem öt percre lakik tőlünk ezért az építés idejére beköltözött hozzánk. Ez nagyjából négy napot jelentett. Szóval László jött, férjemet befogta segédnek és nekiálltak. Én igazából a nap végi fázisokat tudtam követni, de aki a technikai részletekre pontosan kíváncsi, javaslom hogy keresse meg László weboldalát.
Tervünk szerint egy búbos kemence épült volna a fürdő és a tervezett új háló közös falán, de a szakértő iránymutatása alapján végül téglakemence készült. A fotókon láthatóak a lépések, a kemence alapozás a fatároló kialakítás, a kemence továbbépítés, a sarazás utáni szárítás és a végleges kemence.
A végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Az elkészült kemencét a folyosóról lehet fűteni és a fürdőbe tartozó része a melegebb,  a hálóba tartozó  a hidegebb (amit persze nem tudom egy kemencénél használhatok-e mint jelzőt), amit a tűztér és a füstjáratok kialakításával ért el a mester. Nagyon nagy élmény volt látni ahogy napról napra növekszik az alkotás. Esténként jókat beszélgettünk a vacsora mellett és máris elkészült a kemence.
Azóta volt alkalmunk tesztelni. Beleszerettem. Praktikus. Szép. Energiatakarékos. Mi kell még egy olyan racionális elmének mint én? Felhasogatott tűzifa? :-)