Állatsereglet 1 rész

 Első rész. Még jó. Azért első mert ebben  a jelenlegi állatfarmról tudok írni csak, de  a tervezett ennél azért jóval nagyobb. :-) Szóval jelenleg van egy adag édességünk és egy kutyánk. Tényleg. A 3 macskánk neve ugyanis Marcipán (erről már tettem említést), Csoki és Süti. Az első egy jó öreg cirmos kissé (na jó, nagyon) antiszociális herélt kandúr,  a másik kettő pedig  fekete (most már herélt) kandúrtestvér. Marcicát (ahogy egy nagyon kedves kislány hívja) Jolán barátnőm közbenjárására kaptuk meg, és azóta, mint írtam, mindenhová költözött velünk, vagyis ezt nagyjából 6-szor volt szerencséje élvezni. Meg természetesen a hétvégi felújításos utazásokat. Akadt olyan, aki már felvigyázta ideiglenesen, nem biztos, hogy ez az élmény segítette, hogy megszeresse a macskákat, de én imádom, be kell valljam. Nagy egyéniség, tulajdonképpen az egyik példaképem. Egy csomó olyan tulajdonsága van, ami irigylésre méltó. Persze van egy kettő kerülendő is. :-) Az biztos, hogy meg tudja védeni magát és nagy megtiszteltetésnek veszi az ember, ha engedélyt ad őméltósága hogy megsimogathassa. 

Nagy törés volt az életében a kiskutya. Amit még Pesten szerettünk be magunknak. Fajtáját tekintve cane corso.  Jó, jó, igaz, hogy nem olyan kicsi. Kifejletten 45-50 kg a szuka. 

És a mi Zizánk most éri el a 46-ot. Szóval volt egy kihívás egy bérlakásban összeszoktatni őket (utólag is köszönöm a főbérlőnknek hogy lehetővé tette!!!!) Mondjuk az volt a szerencse, hogy csak körülbelül fél évig kellett összezárva lenniük, mert aztán mindenki nagy örömére ideköltöztünk, szóval mindenkinek van elég tere.  Kutya ügyben a döntés egyszerű volt.  Párom nagy vágya egy boxer volt, én igazából masztiff rajongó vagyok. Vagyis a megfelelő kombináció ő lett. Mivel a férfi a falkavezér a családban, rá hárul a kutya idomítása. Csak annyit mondok, hosszú távú feladat. Nekünk lassabban megy, mint a profiknak, de sosem adjuk fel. :-D

A két új macska igazából egy darab és vörös. Illetve ezzel a tervvel mentünk el az állatvásárba. Ha kapunk ajándékba egy kis vörös macskát. akkor bővítjük a családot. de aztán megláttuk őket és egy perc alatt eldöntöttük, jöhetnek. Nóra barátnőnk épp itt töltötte a hétvégét, örömmel emlékezünk a név ötletekre. :-) Talán maradnunk kellett volna a Puerto és Rico-nál?

Bár Csokit gyakran hívjuk zsírosnak azok után, hogy a szomszédnál ráborult egy jó nagy adag zsír. Csak annyit mondok nem volt egyszerű megtisztítani. Még napokig nagyon jól belőtt sérója volt.

Ő a kutyabarát, Süti (sajnos most elég sánta, mert valamilyen titkos környékjáró expedíciója során a bal hátsó lábánál egy combizom rész leszakadt és most regenerálódik) inkább az embereket részesíti előnyben.

Kíváncsi leszek, hogy jönnek majd ki a csirkékkel.:-D

Tanulás

Egy ideje nem írtam, de egy két érdekes dolog történt (azon kívül hogy szerencsésen megtalált a tavaszi megfázás) amiről írnék szívesen. Múlt hét végén volt szerencsém részt venni egy tangazdaság bemutatón. Igazából párom suliba jár és volt egy gyakorlati napjuk a suli tantelepén ahova beengedtek "civileket" is. Vagyis a diákok mellett besomfordáltam feltűnés nélkül. :-) 

A lényege a találkozónak igazából az volt, hogy a diákok felkészüljenek a gyakorlati vizsgára, vagyis az egész délelőtt elhangzottakból kb a felét fogtam fel igazából. De azt már tudom, hogy a fejőgép tehéntőgyőn csüngő részét kehelynek nevezik, és láttam egy üzemi fejőcsarnokot is. 

Megnéztük az újszülött malacokat, a lóistállókat, a takarmánytárolókat. Nem egyszerű egy ilyen gazdaságot üzemeltetni az biztos. Az épületek mérete, elhelyezkedése, felszerelése, a takarmányok típusai, kezelésük, a különböző állatfajták megfelelő ellátása mind mind hihetetlen összetett feladat. Pedig azért a gázbeszerzés és logisztika sem kutya. :-) Nagyon érdekes volt, hogy az állattenyésztésben is mennyi mindenre van már technológia megoldás, és mennyi mindenre jó a több szász éves gyakorlat is.

Nagyon jó lenne ha értenék ehhez, vagy  a növénytermesztéshez. Előbb utóbb eljutok odáig, hogy merem majd állítani, hogy csináltam ilyet, azt persze nem, hogy értek is hozzá. :-) Mindenesetre reszkessen a baráti társaságból az akinek már eleve van kiskertje, mert nem sokára bombázni fogom  a kérdéseimmel. :-) Szerintem a szomszédaim sem fognak menekülni. 

Említettem már hogy a  szomszédaink 80 felett vannak? Szegény szomszédasszonyt egy évig Ilonkáztuk mire kiderült hogy Teréz. Illetve persze bemutatkozott, csak valahogy egyikünkben sem maradt meg. Hozzáteszem én teljesen le vagyok maradva a település lakosságának megismerésében. Vannak olyanok is akiket még egyszer sem láttam, pedig több mint fél éve vagyunk itt és összesen kb 6 házban laknak. Meglepő nekem hogy itt ilyen zárt közösség van miközben a nőnapi virágot kihozzák. :-) 

De van  még minimum 50 évem hogy megismerjek mindenkit...

Ez itt a kert

Azt hiszem néhány pontban már érintettem, de azért kifejtem most bővebben is. A házhoz tartozik egy kb 4000 m2-es terület amelynek a felét bérbe adtuk művelésre az egyik szomszédnak,  a másik felén van a ház. Ja meg tele volt szakadt régi fóliasátrakkal, van rajta két gyönyörű diófa, néhány öreg almafa,  s négy darab az hiszem különböző fenyő. Jelenleg a kerttervezés fázisában vagyunk.Nem ér nevetni, tudom hogy ez már régóta tart. Már vagy negyven koncepciót kitaláltunk. A baj nem is ezzel van de egy kettőt elkezdtünk megvalósítani. aztán rájöttünk ez nem jó. visszacsinálni vagy betemetni. Vagy kiásni. Vagy kivágni. Az biztos hogy az első terveb száz százalékosan egyetértettünk. le a régi fóliasátrakkal meg a gazokkal. A le a... kezdetű felbuzdulások jók. Főleg ha tett is követi őket, szóval összerántottuk a család talpraesett tagjait és hajrá. Bontás égetés, szemétösszegyűjtés.Aztán évekig a szomszéd Misi bácsi járt át lepermetezni a gazt. Én meg minden tavasszal húzogattam ki amit lehetett. Aztán minden nyár végén hordtuk össze zsákszám a lehullott almát az öreg fákról, legtöbb biokukacos, és a végén már csak a gereblyével tudtuk kordában  tartani az áldást. (Ennek tavaly az lett a folyománya hogy darázs és lódarázs invázió ért el minket. Mit mondjak nem valami szívderítő élmény, de tavaly nem mi voltunk az egyetlen szenvedői ennek a dolognak ha jól tudom. Ha idén is lesz ilyen, ki kell találnunk valami hathatós védekezést.) 

A melléképületekre is ráfért a "rekonstrukció" Ami a rozzant csirkeól és füstölő lebontását jelentette leginkább. A kukoricatárolóból (továbbiakban góré) sörteraszt csináltunk. Szóval én és a kézifűrész. a léceket derékmagasságban fűrészeltem hogy "ablakot" nyissunk. Ilyen esetekben ha az ember kicsit odafigyel, nagyon szép míves káromkodásokat ehet faragni. Én nem voltam nagyon cizellált de végül elkészült. Most jelenleg nem ebben a formájában üzemel, ugyanis inkább raktárnak használjuk amíg nincs  egy tuti kis "igazi" melléképület. Ja meg rendes padlás. :-) Mindenesetre a környezetét még rendbe kell rakni mert a disznóól amire épült egy kicsit avittos, és szeretnénk mellé egy teraszt is.

Szóval hurrá  többé kevésbé átlátható a kert. Jöhet a mi is? Hogy őszinte legyek, évekig semmi. Én néha néha összevissza ültettem növényeket, de a későbbi munkák ezek általában eltüntették. A pesti munka kivett sokat belőlünk és hétvégente a ház mellett erre már nem volt energia. Na de tavaly belehúztunk, nekiálltunk annak is. De ez már egy következő történet.

Folytatom

Ahogy ígértem. Amíg repesve várjuk hogy valami kibújik e a földből abból amit elültettünk, visszatérek a történelemhez. Hol is tartottam? Az első belsőnél? Közben megjegyeztétek hogy egy-két bejegyzésem nem elég részletes, amiben igazatok van, nem vagyok gyakorlott bloggoló és az emlékek is fakulnak, de majd igyekszem. De eszembe jutott még egy rövid történet a vakolásról. A ház külső részét egy kicsit rusztikusabbra akartuk csinálni. András kitalált egy módszert, ami gondolom csak nekünk volt újdonság. A vakolat durva felhordása után munkáskesztyűbe bújtatott kézzel simogatta a falat hogy a göcsörtös jellege megmaradjon, de ne legyen annyira durva. Ottó kőműves mesterünk hitetlenkedve fogadta a dolgot, de ha jól hallottam, azóta is alkalmazza, vagyis férjem bekerült a tiszteletbeli kőművesek közé :-) A fal mindenesetre tökéletes lett.

A belső részből egy fontos dolog kimaradt amit ugyan érintettem már, de a részletekbe nem mentem bele. Ez pedig a búbos kemence építés. Mivel a házban semmilyen fűtés nem volt, kitaláltuk hogy milyen ötlet lenne ha a nappali-konyha helyiséget egy kicsit megosztaná valami, miért ne lehetne ez egy búbos. Szokás szerint egy ismerőst találtunk (elmondása szerint hobbiként kemencéket épít) és szokás szerint lerajzolva neki az igényeinket magára hagytuk had építsen, miután párom megépítette az általa meghatározott méretű kéményt. Aztán megjöttünk. A kemence giga nagy lett. Nagyon szép de óriási. Na mindegy gondoltuk, nem lesz padka nagy ügy,  a lényeg hogy meleget csináljon. Elkezdtük a kiszárítást, aztán befűtöttünk. A kemence és a fal találkozásánál dőlt a füst. Ez csak az első meglepetés volt. A második az hogy elvileg a kemencét sütni-főzni-fűteni terveztük, de úgy tűnik a ez az info nem teljesen ment át. 

A kemencetér az ajtó alsó szintjétől még legalább 8 cm-rel lejjebb van és nem elég széles egy nagyobb fajta edénynek. De ha elég széles lenne akkor úgy sem férne be mert az ajtó meg nem elég magas :-) Ugyanis a domború felsőrész csak optikai tuning, ha kinyitjuk az ajtót az az előny el is tűnik, lásd a képet. És ha ez még nem lenne elég, akkor az alsó hamuzónyílás ajtajának pereme,  ahol ki kellene húzni a hamut, magasabban van mint a hamuzótér. Szóval tökéletes. De végül úgy döntöttünk  a sok hívogatás után, így marad, és majd ha ránkszakad  a bank, vagy találunk egy jó, és megbízható szakembert akkor legfeljebb az apróbb hibákat megjavítattjuk. A füstölést mindenesetre megszüntettük a fal és a kemence jobb összekötésével. Közben arra is rájöttünk hogy a kéménybe jó lett volna valamilyen füstterelőt beépíteni, de akkor még ennyire sem voltunk képben. Na majd utólag kitalálunk erre is valamit, nem adjuk fel :-)

Nőnap

 Ma csak egy rövid bejegyzés lesz. Ez a nőnap tiszta meglepetés. Tegnap egy nagyon jó barátom lepett meg egy mini orchideával, aztán kaptam  egy ajándékvacsorát a páromtól. Szóval nagyon jó napom volt tegnap :-) És ráadásul ma  amikor hazajöttünk Bpestről a szomszédasszony üzenete várt a postaládának becézett barna fémhengerben. Ennek az apropója  számomra teljesen meglepő és borzasztó pozitív élmény. Az önkormányzat amelyikhez ez a kicsi település tartozik, nőnap alkalmából egy kis cserepes primulával és milka csokival kedveskedett a női lakóknak és mindezt házhoz hozták! Ilyet még sosem tapasztaltam, azokban a városokban ahol laktam ez egyáltalán nem volt szokás. Aki kistelepülésen él vagy faluban, jelezzen, ez mindenhol így van? Nagyon nagyon jófejség! 

Boldog nőnapot minden nőnek és természetes minden férfinak is.(Hát nem csodás dolog meglepni egy nőt? Nagyon hálásak tudunk ám lenni :-D)

Indul a tavasz!

Most akkor vagy nagyon korán jött a tavasz, vagy nagyon későn a net, mert a historikus történetek írását meg kell kicsit szakítanom, ugyanis a jó idő eszünkbe juttatta hogy idén aztán kezdjük a kiskertes gazdálkodást :-). Ebből adódóan "élesben" írhatom milyen lépéseket tettünk meg. 

Először is meglepő módon olyan növénymagokat vásároltunk amelyeket termeszteni akarunk. Ez máris egy jó kezdet:-)  Aztán előbányásztuk a tavalyi leárazáson összevadászott kicsi ültetős-palántázós cserepeket és tőzeggel kevert földdel (illetve inkább fordítva, a tőzeg a több) raktuk őket tele, a kicsi magokkal egyetemben. Mindezek mellé a szokásos mániámat is szétültettük: 12 tő futómuskátlit (tavaly nyáron amikor ideköltöztünk, az első házban lakó asszonytól kaptam 12 tő gyönyörűszépet, amelyeknek attól tartok az átteleltetése nem ment zökkenőmentesen, de egy hónap múlva meglátjuk, ugyanis igyekeztem ezeket is rendbe tenni: levágni a száraz hajtásokat és a föld fellazítása után a felső földréteget lecserélni valami termőképesre). Szóval amikor ezzel kész lettünk, rádöbbenés következett. Hova tesszük ezeket ahol van sok fény meg nincs hideg? Egy régi szegényes parasztház nem a fényárban úszó szobákról volt híres. Még jó hogy hallgattunk Artúrra a felújítás során. Tehát étkezőasztal be a fürdőbe és rá a palánták. :-D. Izgi. 

A kertben elkezdtük, illetve folytattuk a tereprendezést, amelynek eddigi lépéseiről még nem írtam, de meg fogom tenni, most mindenesetre elég annyi hogy Párom kb. 2000 négyzetmétert előkészített a füvesítésre és az ágyások kijelölésére.Magam pedig az öt éve nagy kertészkedési rohamomban anyósomtól kapott, összevissza elültetett virágokat igyekeztem valami logika alapján átültetni és helyet csinálni a magaságyásoknak amelyeket jövő hétvégén akarunk kivitelezni. Ez még egy érdekes dolog lesz nekem. Én ugyanis információvadászatba kezdek minden alkalommal ha valami új dologgal találkozom (valljuk be, mind így csináljuk, ki-ki más alapossággal). Most is kutattam a neten, néztem a spektrum home-ot és a két kertészeti könyvemet, de még itthon nem jutottunk dűlőre milyen alakú lesz és mivel határoljuk, szóval jövő hétvégéig még bármi lehet. Reméljük magaságyás lesz belőle :-D

 Ja igen és elkezdtünk egy számomra egyenlőre misztikus dolgot, a metszést. És mindjárt a mályva sövénykezdeménnyel kezdtük, amiket tavaly ősszel ültettünk el. András elkezdett járni egy aranykalászos gazda képzőbe, szóval ő a bátor kettőnk közül, és látványra elég brutális módon közeledett a metszőollóval a növényekhez, viszont utólag utánaolvasva ezt elvileg így kell. A metszés tudományát nem én vagyok jelenleg hivatott részletezni, erre nagyon sok jó szakkönyv és internetes forrás van, de majd jövőre az eredményről beszámolok, addig ugyanis nem igazán derül ki mi merre és hogy anő a vagdalkozás túlélése után.

Az első belső

 berendezés. A hálószoba berendezése egyszerűen ment. Egy fenyő franciaágy, amit szétszerelve is könnyedén lehet szállítani még úgy is, hogy  macskaveszély van a kocsiban. Egy fenyő komód. És a bőröndök amiben a ruhákat cipeljük oda vissza. Nappali. Egy összecsukható  étkezőasztal amit  a városi lakásunkból csempésztünk le. 3 szék, amit anyósom és sógornőm a padlásukról vadásztak össze és újítottak fel nekünk, nagyon nagyon köszönjük! Aztán egy fotel. Vitathatatlan hogy a párom kedvence, úgy varázsoltuk be a házba az egyik névnapjára titokban, ami nem volt egyszerű ugyanis nem egy könnyű darab, de simán megérte. Na és a konyha. A konyha felszerelése ideiglenesen nem egy egyszerű művelet. Hangsúlyozom, ideiglenesen. Vagyis ne vegyünk be drága  cuccokat, bútort, meg gépeket mert majd úgyis ideköltözünk, minek duplázni. Na jó de hűtő mégiscsak kellett. Találtunk itt egyet elfekvőben amit vegyvédelmiben kitakarítottam és beüzemeltük. Aztán azt hiszem valahonnan kaptunk egy nagyobbat. Azt is kitakarítottam és voilá. Máris van hűtőnk. Gondolom annyi áramot evett mint 3 fagyasztólása és két mosógép együtt, de úgyis csak hétvégén használjuk.
Akkor hajrá, valahol mosogatni kell. Első lépés természetesen a stokin a műanyaglavór. Vízforralás aztán hajrá.Öööö na de honnan is lesz meleg víz amíg nincs fent a bojler? :-) Már sokszor emlegettem a barátok hathatós segítségét, Jolán barátnőnk megsegített minket egy kemping gázfőzővel amit ráhelyeztünk egy  egy-lábon álló forgó állványra és  a kölcsön palackkal összekötöttük (Ezennel jelentem barátnőmnek hogy a palack feltöltve más csakis arra vár hogy visszavigyük hozzátok, szóval kitartás:-) ) Van tűzhely. Itt már nem állunk meg:-) Közben megjött a bojler is, van meleg víz, itt az ideje egy "rendes" mosogatónak. Ismét egy baráti pár sietett a segítségünkre egy nem használt mosogatótálcával. Na de én sem voltam rest és azt a régi asztalt, ami eléggé rozoga volt és a Kőműves létrának használva vakolt rajta, befogtam. Megfelelő méretű lyuk a tetejébe, beilleszteni a mosogatótálcát szigetelni és kész is:-)
A konyhapult a megfelelő viaszos vászonnal leterített mindenféle asztalokból állt. A legkisebbet használtuk étkezőasztalnak, amit jó időben kicipeltünk a kertbe. Valamilyen oknál fogva azt az egy pohár méretű lyukat a tetején mindig megtaláltuk és persze mindig el is dőlt minden amit odahelyeztünk. De sebaj. a konyha-nappali-háló full felszerelt. A tárolóegységek a jól ismert fém fehér színű polc amit később kiegészítettünk az ikeából beszerzett fa tároló polcokkal. 

A fürdőben a szaniterek bent vannak, az ominózus kád amúgy is ott állt már hónapok óta, csak a sajnálatosan aranyszínre fújt oroszlánlábak hatását kellett kicsit tompítani. Igazából kész is vagyunk. Igazi víkendház.