2012. február 10., péntek

Jó reggelt!

Valahogy azt vettem észre hogy ha nem kell mennem dolgozni hanem itthon maradhatok a tanyán akkor sokkal könnyebb korábban kelni.Gondolom ebben nincs semmi meglepő, itthon lenni sokkal élvezetesebb, sok új kihívás van és alig várom hogy valami újat csináljak :-)
Ritkán nézek tv műsort, mert nem igazán köt le (inkább filmfanatikus vagyok ...), de egy ktr ismeretterjesztő műsorban találok néha olyat ami miatt érdemes a tv előtt ülni. Ma reggel a kemence beizzítás közben felfigyeltem egy műsorra. Azt hiszem az a címe hogy csak 100 mérföldig ehetsz. Amerikai családok táplálkozását próbálják megreformálni azzal hogy 100 napig csak olyan ételeket ehetnek amelyek alapanyagai 100 mérföldön belülről származnak. (hopp most nézem megint szakad a hó :-)..lassan 60 centi lesz) vagyis le kellett mondniuk pl. a kv-ról, cukorról, kóláról, szezonális hely növényeket kell enniük. Vajon nálunk hogy menne egy ilyen kísérlet? Gondolom nálunk egyszerűbb lenne. A cukor pl helyi mézzel helyettesíthető, nálunk is sok a termelői piac a közelben. Mondjuk biztos furán néznének a pékségekben ha valaki azzal a kérdéssel menne oda hogy honnan is van az a gabona amiből ez vagy az a kenyér készül? :-)
Szerintetek mennyire lenne  nehéz? Miről a legnehezebb lemondani? És miről kellene biztos lemondani?
Mindenesetre az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy amikor belevetem magam a zöldségtermesztésbe - a tavalyi próbálkozás elég halovány volt, de erről majd később- és reményeim szerint állataink is lesznek (ezen a 3 macskán és egy kutyán kívül-őket azért ne enném meg :-)), szóval meg kellene próbálnom úgy összeállítani a "portfóliót" hogy  egy ilyen 100 mérföldes kihívás csak minimálisan rendítse meg a táplálkozási szokásainkat.

Valószínű hogy aki régóta gazdálkodik, kiskertje van, az természetszerűleg erre törekszik:-D
Szóval hip hip hurrá, ma reggel valami alapvető dologra jött rá egy városi csaj, amit sok ezer ember már réges- rég alkalmaz :-) Akkor a ma reggeli a szomszéd nénitől származó tojásból lesz. Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

  1. Drága "Őrültek :)"!
    Jóleső érzés olvasgatni a blogotokat, már csak azért is, mert jómagam is falusi lévén rajtatok keresztül ismét képes vagyok rácsodálkozni az élet apró örömeibe, mint pl a saját termények, a begyújtás, a hólapátolás...Bevallom, így 6 év falusi lét után nekem ezek már inkább a "már megint, és mindíg ugyanaz" kategróia, de hát sosem adhatjuk fel :) Csak így tovább, hajrá !:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A 6 év az már hihetetlen idő hozzánk képest :-) Nagyon várom már hogy mi is ilyen tapasztaltak legyünk, azt már most látom hogy nem egyszerű. Kívánom hogy Neked is még sok örömed legyen és köszi a bíztatást. :-D

      Törlés