Az alapok :-)

 És tényleg :-) A céges munka után levezetésképpen csináltam egy kis házimunkát, de most már mindenhol szépen fűt a kályha/kemence, és  a főzés előtt kicsit szusszanok egy pohár bor mellett ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja. Legyünk őszinték, azért ez nincs egy fél pohár sem :-) Férjuram épp Pestről tart hazafelé, szóval még van egy kis időm. Említettem már hogy a székesfővárosból költöztünk ide? Csak egy aprócska váltás, szinte észre sem venni az életstílusunkban :-D Főleg hogy ott sem a csendesebb környékeken éltünk (Kodály körönd, Vígszínház u. csak hogy néhányat említsek). Viszont most ígértemhez híven kezdjük az elején, vagyis onnan hogy amikor elköltöztünk Budapestre egy kisebb városból akkor történt meg. Tisztára mint valami romantikus találkozás, és tényleg:-) Valahogy a szemünk elé került egy hirdetés. Nézzük meg. Hajrá. Nem találtuk meg a térképen. Aztán élőben sem. Mégis hogy jutott eszünkbe megint megpróbálni? Kemények vagyunk, minket nem tántorít el egy olyan hely amiről eddig még senki sem hallott az ismeretségi körben. Tulajdonképpen tényleg olyan mint egy szerelmi história (ezúton üzenem minden barátomnak, hogy lám, igen, nekem is van romantikus vénám, csak kicsit perverz módon nyilvánul meg:-D), az ifjú herceg (vagyis mi, kis képzavarral) minden akadályt legyőz hogy meglelje  hőn áhított kedvesét.
Azért nem volt olyan bonyolult, egyszerűen elsőre is fel kellett volna hívni a tulajt és akkor  egyből  eljutottunk volna idáig. A település egy utca, kb. 6 ép házzal, a többi épp az összedőlés és növényburjánzás kedvező- vagy épp kedvezőtlen hatásait élvezi. A HÁZ  közvetlen szomszédságában lakó idős házaspár (úgy 80 körül de inkább felett) beenged. Vagyis kinyit egy kék zacskóval bevont ajtószerű izét.A kert tele félig összedőlt fóliasátrakkal rozsdás kerítések amerre a szem ellát összevissza kuszaságban.Bemegyünk. Vizes vályogfal, félig leesett vakolattal. Aztán megint kijövünk. És megsimítom a falat. És egymásra nézünk. Tudjuk. Ez lesz. A kocsiban fejcsóválás, na de csak hétvégére, ez nagyon messze van, nincs víz, meg csatorna, meg meg meg... Imádjuk és kész.
Megvettük. És elkezdtünk járni hétvégente. Hoztuk minden alkalommal a macskát. Először a para: jaj lakásmacsak nagy területen mi lesz, pórázt neki. Miután mindenki hülyén érezte magát, póráz levéve. A gyakorlat a következő lett. Pesten becucc, macska be a kocsiba. Ideérünk. Macska ki a kocsiból. Kicuccolás. Őméltóságos Marcipán uraság csak kajára jelenik meg, köszöni jól van. Indulásnál összevadászni, az már más kérdés:-)

A házban természetesen badarság lenne lakni. Kölcsön kapunk egy sátras utánfutót. Ezúton is köszönjük, azóta már végleg a miénk. Ez is kalandos történet. Aki tudja milyen hangulata van  egy ilyen találmánynak azt kérem egyszerre mosolyogjon velem. Most. Vödörrel húzzuk a vizet a kútból és rendbe hozunk egy kültéri budit. Egy beltéri ajtót áldozunk fel, természetesen szívecskemotívummal díszítjük. Villany sincs még. És életemben nem bográcsoztam annyit mint akkoriban. És megismertem a természet egy kis részét.. Mindez a tavasz elején, azt hiszem lassan 6 éve. Elkezdtük.