2012. április 2., hétfő

Festés még mindig

Vissza kell állnom a blogírásra :-) Most, hogy ilyen jó idő van és nekiállhatunk a kertben működni, estére már felülemelkedem az írási kényszeremen.Tegnap például kerítést festettem. Nem vagyok annyira kezdő festés terén (és most sajnos nem a művészeti alkotásokra gondolok) de ennyire rondát még szerintem sohasem csináltam. Délután mondjuk nem látszik annyira mert a kerítés külső oldalát festettem le, és olyankor hátulról süti a nap :-D. Bízom benne hogy majd ha kopik kicsit akkor inkább patinásnak tűnik Vajon hiú remény? Ugye nem? De ha már a festésről van szó. 
Volt egy sikertörténet is.Igaz, régebben. A padló a hálóban. Tényleg, erről még nem is írtam. Ott hagytam abba hogy leraktuk a hajópadlót. Aztán olvastam egy blogot (Kicsiház, ha jól emlékszem), amiben padlóantikolásról volt szó. Aztán lapozgattam egy kedvenc könyvemet, amit Petrik Adrienn írt saját háza építéséről. Ebben a teraszt kék fehér csíkosra festették. És végül kombináltunk. Mi lenne ha? Tényleg, mi lenne ha a háló kék- fehér lenne? Na de ha simán befestenénk akkor egy kicsit tengerparti érzés lenne, ezt inkább finomítsuk. Legyen antikolt. Rendben, mehet a terv. Szerezzünk be kék és fehér olajfestéket. 

Az olajfesték ötlet a már említett blogból való, a lényeg, hogy a fedőfesték ne legyen kemény, mert az antik hatást csiszolással kell elérni. Vagyis kell egy sötétebb alapszín, esetünkben rusztikus dió lazúr, és erre kell csíkonként festeni a fehéret és a kéket. És itt egy kisebbfajta problémába ütköztem. Kék olajfestéket nem tudtunk beszerezni. Természetesen megint nem terveztem előre vagyis nem volt időm heteket várni hátha szerzek. Jöhet a B terv. Gyerünk keresni egy alternatívát. Jobb híján zománfesték lett. Kemények vagyunk, meg tudjuk csinálni. 
De tényleg. Mi történhet? Legfeljebb ütvefúróval csiszolunk.
Indulhat a festés. Két réteg sötét lazúr. Itt már éreztem hogy a fenéken csúszva festés nem az erősségem. Száradás után másnap nekiálltunk a színezésnek. A taktika az volt hogy egyikünk jobbról indul a kékkel, a másik pedig balról a fehérrel. Aztán történt egy apróbb számolási hiba. Így került két kék csík egymás mellé. Jöhet a csiszolás. Már akkor látszott hogy ez nem lesz egyszerű pedig csak egy fél csíkról volt szó. Azért mire végeztünk mindenképpen jót tett volna egy csontkovás aki kihajtogat. A következő napra maradt a csiszolás. Először kézzel, de rájöttünk hogy a zománc ehhez túl kemény. Bár nem lett olyan cizellált, de a szalag csiszólóval elért eredmény is teljesen megfelelt a célnak. Amikor neki kellett állni lakkozni, közel sem voltam olyan ruganyos mint az első nap, de lelkesen hajolgattam, csúsztam-másztam. Állítom, van olyan csík amit többször kentem át, de remélem olyan nincs amit egyszer sem. Volt hogy elvesztettem a  fonalat. :-) A maradék kék festékkel megszíneztük a fehéret és a fenyőbútorokat is lefestettük. Oda vagyok érte.


2 megjegyzés:

  1. Már azt hittem sose jön a folytatás. A hálótokat én is imádom!! Szuper lett!!!

    VálaszTörlés
  2. Kicsit hektikusan vagyok gép előtt:-).

    VálaszTörlés