Újságcikk

Az úgy kezdődött hogy kaptunk egy nagyon kedves felkérést. Old település polgármestere (Baski László) megtisztelt minket azzal, hogy szerepelhettünk egy Dunántúli Naplóban megjelenő "vidékmellékletben". Az egy oldalas melléklet igazából Old települést mutatta be, de mi mint "csatoltak" beletartozunk ebbe  a közösségbe hála istennek. Egy szombat délutáni időpontban, mondanom sem kell a felújítás kellős közepén :-), megjelent a polgármester és az újságíró-fotós, Babos Attila. András összefoglalta a nem épp kiforrott stratégiánkat  a tanyára költözéssel kapcsolatban, készült néhány fotó és izgatottan vártuk a megjelenést. Amely el is jött, méghozzá elég hamar, egy nagyon kedves barátnőm fel is hívta a figyelmemet hogy mekkora kép van rólunk az újságban. Aztán megláttam. És tényleg. Bazi nagy. Enyhén szólva sokkolódtam :-) Már persze félretéve őrizgetem hogy majd az unokáim is látni fogják... remélem :-) Mesélem majd hogy hihihi öreganyátok milyen kis vidám volt a jóvágású öregapátok mellett :-) Meg hogy figyeld már macska hogy beficcent a képbe. Ja meg hogy emlékszel hogy akkoriban csak egy napig tartott a másnap :-)? Meg hogy nézd már mennyit szívtunk azzal a tetővel. És emlékszel amikor azt hittük hogy nálunk mindig lesz valami mesterember meg a segédje, meg tuti hogy még eggyel kevesebb festéket vettünk, meg szaladj már el a legközelebbi településre 25 kg Rigips-ért? És hogy mennyi dolog van amire nem számítottunk amikor ide költöztünk? És mennyi amire meg igen? És hogy mennyire jó hogy ide költöztünk? :-D

Sajttündérek

Sajttündérek kavarnak

Ezt a bejegyzést már régóta érlelem (jaj ez is milyen jó kis sajtkészítős szó :-) ), konkrétan augusztus vége óta, amikor is volt szerencsém részt venni Pozsa Panni sajtkészítő tanfolyamán. 

A tanfolyamot a weboldalán (http://www.hazisajtkeszites.hu/) találtam és egyszerűen nem tudtam ellenállni. És meg kell mondjam, felejthetetlen élményben volt részem. 

3 nap Biatorbágyon egy erdei táborban egy kötegre való különleges emberrel, akik nagy nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a sajtkészítés tudományába, és természetesen az oktatónkkal Pannival, aki gigászi méretű türelemmel viseltetett irányunkban és elérte hogy diákjai azóta is töretlen lelkesedéssel kísérletezzenek, keverjenek, érleljenek. Az elméleti rész után két és fél napig hőmérőztünk,oltottunk, alvadékot vágtunk, csöpögtettünk, formáztunk, préseltünk. És nem mellékesen kóstoltunk, kóstoltunk és kóstoltunk. 

Mozarellakészítés titkos fogása

Elmondanám, hogy a sajtkészítés folyamata nem egyszerű. Sőt. Gyengébb idegzetűek csak dobozos sör, esetleg Hernyák birtokról származó bor támogatásával kezdjenek hozzá és még így sem garantált a siker :-). Ami mindennek az alapja az ugyebár nem meglepő módon a tej. Ami nem mindegy, hogy milyen. Az egyik legfontosabb ismérvén kívül, vagyis, hogy milyen állathoz tartozott eredetileg, még számos más szempontot is figyelembe kell venni. És amikor végre megvan a megfelelő tej, akkor végre kezdődhet a munka. Mivel az egyik lényeges szempont a tej frissessége, a beszerzésénél kisebb akadályba ütköztem amikor itthon megpróbáltam alkalmazni a tanultakat. A környéken senki nem tudott friss (nem pasztőrözött és egy-két napig hűtött) tejforrást. De aztán ragyogó ötletünk támadt. Egyik nap hazafelé menet megálltunk az út mellett ahol tehenek legelésztek. És ilyen egyszerű :-). 

Első sajt segítség nélkül :-)

Eddig még egy félresikerült joghurt, és egy egészen ehető bazsalikomos friss sajt van a rovásomon, amellett, hogy a  táborban, természetesen segítséggel, egy kifejezetten finom édesköményes friss sajt és egy trappista jellegű érleltebb készült amit még itthon szeretgettem. A megszerzett tudás mindenesetre alkalmassá kellene, hogy tegyen többek között krémsajt, orda, mozarella, friss sajt, joghurt, túró és akár parenyica készítésére is.... Nem mondhatom, hogy ellen tudok állni a kísértésnek. Mindenképp folytatom. Itt a blogban is.

Meglepetések

Mint említettem, bővítünk. A bővítés közepette a munkám elszólított 4 napra, péntek délután jöttem haza. Nagyon sok változás történt. Kevesebbek lettünk egy fürdőszobafallal, egy wc-vel, viszont kialakult az új hálószoba, és  az új kemence kéménye is félig elkészült. A munkálatokról folyamatában részleteket a későbbiekben és az elejéről, most csak annyit hogy a sokkoló falhiányok mellett a nyitott fürdőszobában felfedeztem két nagy újdonságot, hirtelen lett plusz két macska a ház körül. :-) Valahogy hozzánk csapódott két apró jószág, és mivel a házon a fürdő felől nem volt fal és ajtó, szépen behúzódtak. A kutya jó házőrző módjára  megrettenve hátrál amikor a tenyérnyi macs fúria módjára prüszköl :-). Nevük is van már, bár a kőművesünk úgy néz ki az egyiket bevállalja, de a hagyományokat nem megváltoztatva (macskáink mind édesség-nevűek) fél órás ötletelés után a Puszedli és Zserbó véglegesedett. Azóta lett fal a ház hátsó végén ( a fürdőszobán ugyan még nem), ezért az új édességek kikerültek a teraszra egy jól bebugyolált, törölközővel bélelt dobozba és lassan a szocializálódnak. Folyt köv. :-)

Magaságyás 2.

Mondhatom hogy van tapasztalatom a magaságyással. És ráadásul a blogban szerintem ez eddig a leghasznosabb téma, bár igyekszem majd nem csak a kalandokról beszámolni, de több használható praktikát is feltenni, már amennyiben lesz ilyen :-).

A szívünknek kedves magaságyás publikálása után (Magaságyás) sok kérdést kaptam, hogy miért jobb ez a fajta ágyás mint a földön lévő, amelyet igyekeztem megválaszolni. Ezen túl úgy döntöttem, itt az ideje leírni a tapasztalatokat az első "évad" után. Attól tartok, ahány magaságyás, annyi féle beültetési gyakorlat, én is egy tonna infót találtam a neten, amikor turkáltam.

Az biztos , hogy jövőre finomítok a módszeren, mert van egy-két növény ami nem biztos, hogy a megfelelő helyen volt. 

Idén a következő stratégiát követtem: a házhoz közeli  keretbe ültettem "normál" és koktél paradicsom- valamint paprikapalántákat. A gazosodás szempontjából telitalálat volt a beültetés, ugyanis alig kellett gazolni, főleg miután mulcsot is tettünk a tövekhez, ez a vízháztartást is segítette, nem kellett olyan gyakran öntözni. Ezeknél a palántáknál inkább a balfácánságom volt az igazi baj, azon túl hogy nem kötöztem fel őket időben, még a hónaljhajtások kitörését sem csináltam megfelelően, vagyis szinte a földig burjánoztak a paradicsomtövek :-)  

A másik ágyással kicsit jobban startoltam: eperpalánta, spenót, újhagyma, snidling, kakukkfű, metélőpetrezselyem, és rozmaring. Aztán amikor a spenót elkezdett felmagzani (vagyis magot hoz, és akkor már nem javasolják a főzőcskézést belőle) kiszedtem és helyettesítettem mangolddal (ezeknek nagyon jó helyük van most a fagyasztóban, hozzáteszem jelenleg egy fűszálat sem lehet a fagyasztófiókokba beletuszkolni). 

A kiszedett spenót helyett uborkamagot is vetettem, amit sikeresen meg is karóztunk, mármint nem a magokat, hanem a növényeket amikor már kibújtak (ez a képen is látszik,  faágakat meghajlítva összekötöztünk), idén tulajdonképpen uborka-nagyhatalom voltunk. Legalábbis a nyers uborka tekintetében. A befőzés már nem ment ennyire zökkenőmentesen, de erről majd egy másik bejegyzésben :-).

Most októberben , még érik a koktélparadicsom ( kolléganőmtől kapott palántákból), van még egy két paprika, és a fűszernövények sem hagyják abba a burjánzást. Éljen a magaságyás, nekünk bevált :-).

B mint blog, és mint bővítés

Az igazság az hogy télen,amikor nincs kint munka kertben, és elég hamar beszorulunk  a házba, valahogy jobban megy az írás, de való igaz megint lemaradtam  a közzétételekkel. Mentségem nincs, talán csak annyi hogy körülbelül 5 piszkozatom van, amiket még csiszolgatok, reszelgetek, hogy bevállaljam :-) Azt bizonyára észleltétek hogy egy kicsit megváltozott a látvány, eljutottam arra a pontra hogy jó lenne kicsit kipofozni a felületet. Mivel egyenlőre még próbálkozom, nem zárom ki hogy a következő néhány alkalommal mindenféle akciókat követek el a színek, elrendezés és hátterek tekintetében, de azért ez még ugyanaz a blog :-) 

Jobban mondva egy, az utóbbi időben tapasztaltabbnál gyakrabban frissülő....

Nem tudom kiderül-e a címből de bővülünk, megint, illetőleg még mindig :-) Ennek sok vetülete van, mindenképpen érdemes lesz őket leírni, de előzetes annyit, ismét van kőművesünk. Aztán lesz vízszerelő, és kemenceépítő is. És mindez még csak a kezdet :-) A bővítésről részletek is közlök majd, mondhatni élő adásban. Jelenleg a tervezés, építőanyagok beszerzése, költségbecslés, költségek számbavétele, újratervezés, anyagbeszerzés, újratervezés, szállítók fogadása, sopánkodás az összetört beton gyalogjárda felett amely nem bírta a homokot szállító teherautó súlyát, újratervezés, biztonságos helykeresés a többi építőanyagnak, nyílászáró hazaszállítása feleség otthagyásával, számolgatás, újratervezés, betonkeverő javíttatása a kocsi fényszórójánál, betonkeverés, alapozás fázisában vagyunk. 

Háziállataink már-már sztoikus nyugalommal veszik tudomásul és alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, kutyánk engedelmeskedve jön mikor megkötöm ha jönnek a szállítók, macskáink  tulajdonképpen a szerszámot adogatják a villanyszerelőnek.:-) Mondhatom, teljesen fel vagyunk készülve az újabb akadályok megugrására...

Az új....

Konténer. Ennyi. Már egyszer örvendeztem és ujjongtam, hogy lett kukánk, akkor még az ígérettel, hogy egyszer csak lesz szemétszállításunk is. Ma délután erre a nagy fényes dologra lettem figyelmes amikor az utcánkon (na ez milyen egy nagyképű szöveg :-) ) autóztam. A konténer. Az igaz hogy halvány sejtésem sincs hogy mikor, és milyen gyakran ürítik, na de ne legyünk kicsinyesek, hiszen ez fény(lik) az alagút (utca) végén. Holnap reggel fel is avatom, pont van egy zacsi kidobnivaló szemetem. De ha esetleg nem lenne, állítom hogy összekaparnék valahonnan. Most hirtelen persze semmi nem jutna eszembe, de mint észrevettétek agyalásban jó vagyok. Magamnál csak egy jobb agyalót ismerek, ő a kombinálás/szervezés mestere, hihetetlen hogy hogy jár az agya, le a kalappal. Én csak néha kapkodom a fejem. A tanyájuk felújításánál kivételes kreativitás és ötletroham eredményét lehet megfigyelni, és ő volt az aki a fürdő ablak helyett egy kertre nyíló ajtót vizionált nekünk, köszönjük innen is Artúr! Nagyon imádjuk (az ajtót is meg őt is :-)), bár gondolom ezt már hallotta elégszer :-). 

Ebből a családból a legjobb barátnőm (ugyanis Artúr a hites párja) is kimagasló teljesítményt nyújt sok mindenben, amit persze a jóváhagyása nélkül nem részletezek (bár nem vagyok felhatalmazva hogy beleszőjem őket a történetbe, meg kell hogy tegyem, mert sok száz szál köti őket hozzánk és a projektünkhöz is), de innen is üzenem hogy büszkék vagyunk rá nagyon! Jut eszembe tőlük kaptunk "kölcsön" a múlt hétvégén még egy "új" dolgot, a tanya legújabb birtokfelügyelőjét, akiről mellékelek is egy képet. Innentől kezdve reszkessen minden rossz szándékú betolakodó: :-)

Kerítés

Kerítés kell. Igen igen, akinek háza van és kis kertje az előbb utóbb szembesül ezzel a kérdéssel. A problémát több oldalról is körbejárhatjuk. Kinek kinek vérmérséklete, személyisége, türelme, családi állapota és nem utolsósorban pénztárcája függvényében .:-) Nálunk alapvetően volt kerítés. Jó, jó, igazából az a tyúkkerítés féle. És kissé le volt eresztve. Abban a kezdetekkor egyetértettünk hogy ezt fel kell turbózni. Szóval eljött a tervezgetés pillanata. Nem tudom eddig feltűnt e, de mi tervezgetős típusok vagyunk, egy témával kapcsolatban kb ezer tervünk van, és amikor végre eldöntjük melyik legyen a befutó, akkor másnap reggel nagyon valószínű hogy eszünkbe jut egy sokkal jobb. Ennél a projektnél 15-20 verzió fogott a fejünkben. Hogy nálunk mik voltak a fontos kritériumok? Először is, legyen természetes,  ne legyen bonyolult, ugyanis saját magunk szerettük volna elkészíteni, a költség is számít természetesen, ja és ha lehet ne férjen ki  a réseken a kutya. Ez az elején még elég nagy probléma volt, de most hogy már 45 kg felé jár Ziza, ezen nem kell aggódnunk :-) Aki már tervezett ilyesmit,  az tudja, hogy nem elég hogy frankón kitalálja miből legyen a kerítés, milyen magas legyen, milyen közökkel építsük, még hátravan az egyik sarkalatos kérdés, hogy a kapu hogyan illeszkedik ebbe a képbe. Illetve a kerítéshez :-). Mi végül tölgy oszlopok és  szélezetlen deszka mellett döntöttünk, amelyhez a kapu téglaoszlopokkal kapcsolódik. Miután megvolt a nem éppen cizellált terv (mert ötleteink azok vannak, de az tervezés aprólékosságán folyamatosan csiszolunk), jöhetett a megvalósítás. Az oszlopok és deszkák beszerzése. Volt idő amikor azt gondoltam hogy egy építés legnehezebb dolga  beszerzés. Ezt az álláspontot már régen nem vallom. 

Az anyag ugyan megvolt, de az új kerítéstől még sok minden választott el minket. Mit az új kerítéstől, a régitől is. Egy tonna embermagas gaz, és egy elég nagy adag kőtörmelék. Szerencsére a férjem szereti  a kihívásokat (ezért is nősült meg ;-D ), egy napi munka után eljutott a csirkeizés drótkerítéshez. Az oszlopok helyének kiásása onnan ment könnyebben hogy a szomszéd Misi bácsi áthozta a Szerszámot. Biztos van valami hiperszuper szakmai neve, de én igazából hengeres lyukfúrónak hívom, egy  fém kütyü aminek hosszú nyele van az alján egy hengerrel ami egy kúpban végződik. Mégiscsak egyszerűbb üreget fúrni vele, mint ásni. Az oszlopokat olajjal kezeltük, (mártogatós módszerrel:-) ami azt jelenti hogy egy arra megfelelő hengert töltöttünk meg az olajjal és ebbe kellett mártogatni az oszlopokat olyan magasság amennyit a földbe akartunk rakni. Hozzáteszem én tuti ecsettel álltam volna neki, talán még mindig épülne a kerítés...) hogy a földbe ne vegyenek fel vizet és ne rohadjanak ki egy év múlva.

A történetek ott folytatódnak ilyenkor hogy a többi gyerekjáték volt, de ezzel lenne aki nem értene egyet, főleg hogy én az építés folyamán csak a festésben vettem részt. :-) A lényeg hogy a deszkákat a megfelelő távolságban (hogy ne férjen ki a kutya ugyebár) rögzíteni kellett. Jöhet az oszlopok méretre vágása és aztán a festééééééééés. Hát nem pofonegyszerű? (Csak csendben jegyzem meg hogy a kerítés lécek között a  barátaink német juhász kutyája simán kifér...)

Újratöltve

Lemaradtam. Mentségem nincs, de hogy újra visszakerüljek nálatok a pikszisbe (ezt a szót vajon így kell írni?) közzéteszek néhány előtte - utána fotót a házról. Az apropó az hogy megint lendületbe jöjjek, na meg az hogy találtam egy-két olyan fotót, ami  a legelején készült amikor még csak kívülről néztük a házat megvétel előtt. Miután szerencsésen felfedeztem ezeket a profinak távolról sem nevezhető  képeket, megpróbáltam rekonstruálni a helyet ahonnan csináltam (mint látjátok, több-kevesebb sikerrel. Szinte már el is felejtettem hogy kezdődött. De így. :-) A szemfülesek felfedezhetik a magaságyást is (amiről már sokat írtam, de még nem eleget) és a kerítést is amelynek egy hihetetlen érdekfeszítő külön bejegyzést szentelek majd. :-) A másik tanulságos történet a kúthoz kapcsolódik, amit a régebbi képeken a házhoz elég közel lehet felfedezni, aztán távolabb, aztán meg... na erről is írok majd. A következő részek tartalmából :-). Ígérem gyakrabban jönnek a következő részek. De tényleg. Jut eszembe a képekkel kicsit csaltam. Nem kell hozzá alaposabb szemrevételezés hogy lássuk, a régi téli az új nyári. Csak hogy erősebb legyen a kontraszt. Csak semmi manipuláció :-).

Hulladék

Szóval túl vagyok a gázévváltáson, (a földgáziparban nem januártól januárig gondolkodunk, hanem júliustól júliusig) úgy néz ki most már nem leszek hétvégente is elhavazva melóval, vagyis ismét koncentrálok a tanyasi teendőkre és természetesen a blogra :-). Ma este csak egy kis szösszenet arról hogy errefelé hogy kezelik, kezeljük a hulladékot. Számomra a komposztálás teljesen ismeretlen fogalom volt. Szégyen vagy nem, egy eredeti tőzsgyökeres városi nem gyakran találkozik ezzel a fogalommal. Mi elvagyunk a kis világunkban, fizetjük a szemétszállítási díjat, jobb esetben szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és leballagunk vele az utcai konténerekhez, tárolókhoz és ennyi. Itt ugyebár nem dobjuk ki a szemétbe a zöldhulladékot, hanem komposztáljuk, vagyis tulajdonképpen megrohasztjuk egy erre kialakított tárolóban, hogy majd trágyaként felhasználhassuk a földeken. Mi ezt még most kezdtük, egyenlőre csináltunk egy tárolót aztán majd rakjuk bele a cuccost. Azt gondolnám hogy ennyi, de ennek is megvan a tudománya, mit lehet, mit nem lehet beledobálni. Erre itt most nem térek ki, neten nagyon sokan leírták már, én csak majd megpróbálom alkalmazni. :-) A többi szemetet szelektíven gyűjtjük, gyűjtöttük eddig ami nálunk a következőket jelentette: Papírhulladék megy gyújtósnak. Fém sörösdoboz marad itthon egy jövőbeni sörkollektornak. :-) Műanyagpalackok szelektív kukába kerülnek Pécsre, a maradék szemét pedig bezacskózva landolt a család kukáiban. Na de ennek mostantól vége. Mármint a család kukáinak megterhelése. :-) Ugyanis az önkormányzat múlt héten megint meglepett. Minden háztartás kapott egy szemeteskukát ajándékba, és nemsokára a településünk kap egy konténert is, amelyet természetesen üríteni is fognak, méghozzá térítésmentesen. Egyszerűen nem jutottam szóhoz. Teljesen odáig vagyok. Nagyon szuper, és még annál is szuperebb. Figyelnek ránk. Fejlődünk. Imádom.

Koccintunk is egy kis bodzapezsgővel. :-D Kövessétek a példánkat és ünnepeljetek. Minden kis apró eredményt. Egészségetekre!

Még mindig bodza.

Igen. Még mindig. Ugyanis két újabb dologhoz kapcsolódott számomra a bodza. Az egyik a bodzapezsgő. Mi is, mint gondolom sokan, River Cottage rajongók vagyunk. Ott hallottuk mi is, mint gondolom sokan, a bodzapezsgő receptjét. És úgy döntöttünk kipróbáljuk. De tényleg. Ehhez megvoltak az üvegeink. És egypár neten talált tapasztalatleírás. A szétdurranó üvegekről. Rémisztő :-) Szóval ez ellen úgy védekezünk (jobbat nem tudunk), hogy nem töltjük tele az üvegeket. És miután ledugóztuk (illetve lecsatoltuk-csatos üvegek révén) az üvegeket, 10 nap várakozás. Aztán reményeink szerint bodzapezsgő. A receptet sok helyen meg lehet találni a neten, én itt nem írom le, max ha sikerült :-D. Igazából bodzaszörp kicsit hígabban és élesztővel.

A másik kedvenc receptem az, amit egy full stresszes nap után gondoltam ki magamnak levezetésképpen. Miután hazaértünk, annyi erőm azért volt hogy felhúzzam a gumicsizmát és hátul meglessem hogy alakul a zöldségeskert kezdemény (erről majd egy következő bejegyzésben). Na még még arra is hogy csináljak egy pálinkás koktélt. Bodzával. Illetve bodzaszörppel. Az ott az a jobb kezemben. Erre biztos van ezer recept, nekem úgy ízlett a legjobban, hogy összetört jégkockára kb 2cl körtepálinkát, aztán 4 cl bodzaszörpöt töltök, és egy fél citrom levét. Én a kifacsart citrommaradványt is beledobtam és jöhet a szóda, vagy a buborékos ásványvíz. És természetesen szívószál. Érzem hogy kell itthonra olyan kis napernyő. Na várjunk csak, az nem igazán tanyasi. Mi is lehetne helyette... hmmm. Legyen mondjuk vasvilla formájú koktélos-kanál.:-D

Bodzabodza

Először is: mostanában virágzik a bodza. Másodszor: olyan nőnemű, 28 feletti leányzó nincs a környékemen, aki nem a bodzaszörp főzés nagymestere. Háhá. Idén mi sem hagyjuk ki. Ha már egyszer a telek végében kapásból van egy bodzabokor, amit lelkesen alakítgatunk minden évben nyomi-fánkformára (Ismeritek azt a mesét hogy Nyomi szerencsétlen utazásai? A nyomit olyan értelemben használtam :-). Hebehurgya, de kedves. ) 

 Hozzá kell tennem, hogy az utcában velünk szemben minimum 5 bokor van, szóval nem vagyunk bodzavirág híján. Felvilágosult városi fiatalok internettel hogyan kezdenek neki ennek az ügynek? Nem, nem. Először is, az ismerősöknél fellelhető receptekre figyelnek csillogó szemmel. Na aztán jön az internet. Merthogy nincs két egyforma recept. Igaz, a neten sincs. Jó jó, de ott legalább le van írva. Ha elég gyorsan váltogatunk a receptek között, akkor csinálhatunk egy nagyon frankó kombinációt. (Aminek így utólag egy hátránya van, hogy elfelejtettük lejegyezni melyik receptből mit használtunk, szóval a  következő bodzaszörp várhatóan eltér majd ettől :-).) 

 Az előző mondatból kiderülhet a szemfüles olvasónak, hogy most nem a recept leírása következik. Illetve csak körülbelül, amit mindenki tud. Az első lépés meglepő módon a bodza virág leszedése. A receptek pontosan leírják hogy hány virág kell mennyi liter vízhez és mennyi cukor. Tanácsos a bogarakat még a házon kívül lerázni a virágról. Csak úgy mondom. A söprés nem annyira hatékony. Mi a forróvizes leöntést választottuk. Na nem a bogarakra, hanem a letisztított virágokra és a citromkarikákra. Aztán két nap áztatás és leszűrés. Üvegekbe öntögetés és kóstolás. A profik ezt a sorrendet felcserélhetik. Mármint ezt az utolsó kettőt. Célszerű előbb kóstolni, aztán öntögetni. Ha esetleg nem lenne elég édes, itt még korrigálható. Ha túl édes akkor így jártunk. Mármint mi :-) De sebaj majd citromkarikával és több szódával isszuk. Egészségetekre. :-)

Megfejtés

És íme, felfedem a tálakat. :-) Igazából nem az a z érdekes hogy mi van alatta, ( különböző virágok), hanem hogy mi vezetett odáig hogy mindenféle konyhai eszközt vessek be a kert érdekében. A munkám eléggé tervezésigényes. Mondhatni csak az :-) Ezért hajlamos vagyok a szabadidőmben mostanában mellőzni ezt a tevékenységet. Ennek, gondolom a blogban több példája is fellelhető, ez is egy ilyen. Ebben az esetben ugyanis a magaságyás elkészültét felhívásnak tekintettem arra, hogy most aztán jöhet a virágosítás. Az sajnos nem jutott eszembe hogy a tereprendezés még hátravan. Hátravolt. Ami konkrétan azt jelentette hogy a betonút vagy 3 cm-rel magasabban volt, mint az a földsáv, amit nagy lelkesedéssel beültettem. Nosza, töltsük fel földdel. Elárulom a növények akkor még kb 2-3 cm-sek voltak:-). Ki kellett hát állnom értük teljes mellszélességgel. Jöhet a védelem. Elő az összes műanyag edényt, és hajrá, mehet rá a föld. 75%-os a túlélési arány. Azért ez már valami. Mármint a földel borítást. A kutya saját tereprendezési elképzelései már más lapra tartoznak. :-D

Csak egy rövid találós kérdés

Kicsit lemaradtam, dehát most ezerrel hajtok a melóban :-). Szóval a találós kérdés az hogy mit látunk a képen? Adok egy kis gondolkodási időt. 5. 4. 3. 2. 1. Tippek?
Ez lesz a következő részben :-)

Horgászkalandok

Igaz, ez nem közvetlenül tartozik a tanyaprojekthez, de nem lehet kikerülni:-). Ugyanis víz közelében vidéki férfiember horgászik, főleg ha ez a hobbija. A feleség pedig lelkesedik, és szeretne ő is menni. Hogy megnézze mi abban a jó. Hátha ő is élvezné. Azt gyanítom sok feleség sokáig lelkesedik a férje horgászszenvedélyéért, legalábbis amíg meg nem nézi milyen is az. Aztán vagy rákap, és jár az asszony is horgászni, vagy most már azért lelkesedne hogy had maradjon otthon :-). Én még az első fázisban vagyok. Ugyanis a nagy lelkesedésemmel együtt a férjemnek megesett a szíve rajtam és megbeszéltük hogy elmegyek én is vele. Mindez egy enyhe téli napon realizálódott, kishalakkal a tarsolyban, felszerelkezve, dupla aláöltözet, és egy kis laposüveg pálinka. Előző nap ellenőrzés alá került a vízfelület, a stégek, másnap délután felkerekedtünk hát és elindultunk. Kb. két km gyaloglás várt ránk, és máris a tónál vagyunk és megpillantottuk. Volna. Csak épp elég vastag jégréteg takarta. Mivel a víz a stégeknél nem valami mély, ezért nagyon vastag volt az a jégréteg. Így hát letettük a pokrócot a padra, és kinyitottuk a laposüveget. Aztán felmelegedve a part mellett beengedtük a kis halakat. És visszasétáltunk.
Na de engem nem lehet elrettenteni. Ha egyszer meg akarom nézni hogyan horgászik az uram akkor nem tarthat vissza semmi. Tavasszal újrapróbálkozunk. És újra próbálkoztunk. Akkor már eljutottam addig hogy kukoricával felszereltem egy botot. mielőtt a szélvihar majdnem engem is berántott a vízbe. Pálinka legurít. Cucc összeszed, és séta vissza.

De ha belegondolunk, épp itt az ideje egy nyár eleji horgászatnak. Vajon mivel készüljek? A laposüveget nem hagyom otthon. :-D

Magaságyás

Közkívánatra :-). Csak mert már rég kész van, de mindig más téma jutott eszembe, ezt pedig tologattam.Előzetesen annyit, NŐ A FŰ. Köszi a pozitív energiát! Na de vissza a magaságyáshoz. Agyaltunk. Ezer ötletem volt, hogy miből kellene építeni. Ezer meg egy. aztán az egy vált be. Igazából én próbáltam lebeszélni Andrást. Ma már bánom.  Mármint hogy próbáltam lebeszélni. De örülök hogy nem sikerült. :-) Mert végül gyürice lett. Jó ez a szó.  A helyi lakosok így hívják. Azt hiszem valamilyen törpe akác féle. De ebben nem vagyok biztos. De hajlékony ágakról van szó, és ezek alkotják a magaságyás oldalát. A terv a következő volt. Fonunk. Őszintén bevallom ehhez én nem sokat tettem hozzá. Annyit talán hogy levagdostam a felesleges ágakat a fonásra ítélt alapanyagról. A férjem végtelen türelemmel font. Két darab párhuzamos ágyást. Aztán meg kellett tölteni. Levágott ágakkal, földdel, trágyával kevert földdel. De a fonás után úgy döntöttünk hogy belülről kicsit szigetelünk műanyagfóliával, aztán töltjük meg. Összevissza négy hétre volt szükségünk befejezni, hétvégéken finomítottuk. De megvan. A képeken látszik a folyamat, ha kérdés van csak hajrá :-) Az egyikben már virágzik az eperpalánta. Jó, jó tudom hogy nem garantálja a gyümölcsöt, de majdnem. És én bizakodok. Mint mindig. És azért valljuk be, ez máris mindennek a kezdete.

 

Kezdő kertész

Ez  a cím enyhén szólva is nagyzolós volt :-). De szükségem van ma nagyzolásra ugyanis ez a hetem eddig pocsék volt. Remélem nektek szupi hetetek volt, eddig és így is lesz, főleg miután elolvastátok a kezdő kertész néven nevezett egyén kalandos történetét. Jelentem lehet engem lelkileg szupportálni (na jó tudom ám hogy nincs ilyen magyar szó), ugyanis lemerült az energiám. És még a fű sem nő :-). Na de hogy a címhez méltó legyek elmesélem hogyan kezdtünk bele a kertészkedésbe. Azt már említettem hogy virágokkal az elejétől fogva kísérleteztünk, (több kevesebb sikerrel, ugyanis általában az ültetés és kihajtás helyét a következő évben valamilyen sitt termék foglalta el) de eljött a nap,  amikor úgy döntöttünk hogy a telek hátsó részében a félig ledőlt magaságyást használatba vesszük. Azt hiszem ez a házfelújítás közepe felé volt. Helyrepofoztuk anyósom segítségével (hozzáteszem az ő segítségével nagyon nagyon sok mindent csináltunk, hihetetlen stramm asszony, és mindig segít amikor csak itt van, szégyenemre sokat kell mosogatnia is :-( ). Köszi köszi kösziiii. Visszatérve a lényegre. magaságyás oldalai feltámogatva. mehet bele  a mag. Őszintén nem emlékszem, hogy tényleg csak cukkinit és zöldhagymát ültettünk. Illetve vetettünk. Kötve hiszem. Mondanom sem kell, csak azok keltek ki, de kikeltek. Éljeeeen! Mehet a szüret. A kanyarhagyma láttán elfogott az aggodalom... Aztán rájöttünk, a magaságyás alján műanyag fólia van leterítve. Szóval kifejlesztettük a derékszögű zöldhagymát. 

 :-) Azóta nem sikerült hagyma téren ilyen sikereket elérnem, de tavaly jó voltam spenótban és zöldborsóban. Idén láthattátok a palántakezdeményemet, egyenlőre sikerekről nem tudok beszámolni, de még mindig van lehetőség vásárcsarnokba menni palántáért :-). Mindenesetre a krumpli-hagyma- borsó kombinációt a hétvégén tervezzük vetni, remélem ezt nem baltázom el nagyon.:-) Jut eszembe van egy magaságyás projektünk is, arról még nem írtam. Na de legközelebb.

Füvesítés

Ez persze nem ilyen egyszerű. Ugye? Aki már füvesített jól tudja. Először is a tereprendezés. Vagyis gazmentesítés ásás, gereblyézés. Ez megvan. Akkor mehet a fűmagszórás. Aztán egy kis földmorzsalék a tetejére, hengerelés, és öntözés. Ilyen egyszerű. A nehézségeket a gyakorlatban tapasztaltam. Mondjuk azt hogy az egyik felére a ház előtti résznek elfelejtettem földet szórni mielőtt hengereltük. A madarak ennek bizonyára örülnek. A madaraknak meg a macskák. :-) Na de sebaj a másik oldal tökéletes. A következő kérdés ugyebár, hogy mikor füvesítsünk. Általában ősszel vagy tavasszal szokás, a pontosabb időpont kedvéért nézzük meg az időjárás előrejelzést. Az a jó ha épp eső előtt tesszük mindezt. Megnéztük. Esni fog. Naná. Mármint hogy nem esett egy csepp sem azóta. Erre van a locsolás. Nem egy nagy dolog, kivéve ha a locsolótömlő nem ér el a ház előtt placc feléig. Onnan jöhet az öntözőkanna. Igazából relax. De kalandos :-).

Szorítsatok. Fű növekedj, fű növekedj.....

Tavaszi vendégek

Ez csak egy gyors bejegyzés lesz. Vidéken az élet tiszta kaland. :-) A városban sosem tűnt fel hogy tavasszal mennyi élőlény kezdi el újra az életet, mozdul, mászik kúszik, repül. Itt mindig meglepetések érnek. Békák hada vonulgat a kerten, a fán találok belőlük. A héten a konyhából vadásztunk össze egyet. Azért annak örülök hogy a lótücsök vagy hogyishívják idén még nem került elő. Tavaly a hálóban kisebb sokkot éltem át, főleg azután miután indiánüvöltéssel hívtam a férjem hogy segííííííítség, és a férjem belépve a hálóba sarkon fordult és kiment :-D. Siklók, egerek, patkányok nem újdonság, na de egy földönkívüli rovar.... az azért még az én sci-fi edzett lelkemnek is megrendítő. De kíváncsian várom idén milyen újdonságot hoz a tavasz. Ígérem, azonnal dokumentálom.

Festés még mindig

Vissza kell állnom a blogírásra :-) Most, hogy ilyen jó idő van és nekiállhatunk a kertben működni, estére már felülemelkedem az írási kényszeremen.Tegnap például kerítést festettem. Nem vagyok annyira kezdő festés terén (és most sajnos nem a művészeti alkotásokra gondolok) de ennyire rondát még szerintem sohasem csináltam. Délután mondjuk nem látszik annyira mert a kerítés külső oldalát festettem le, és olyankor hátulról süti a nap :-D. Bízom benne hogy majd ha kopik kicsit akkor inkább patinásnak tűnik Vajon hiú remény? Ugye nem? De ha már a festésről van szó. 

Volt egy sikertörténet is.Igaz, régebben. A padló a hálóban. Tényleg, erről még nem is írtam. Ott hagytam abba hogy leraktuk a hajópadlót. Aztán olvastam egy blogot (Kicsiház, ha jól emlékszem), amiben padlóantikolásról volt szó. Aztán lapozgattam egy kedvenc könyvemet, amit Petrik Adrienn írt saját háza építéséről. Ebben a teraszt kék fehér csíkosra festették. És végül kombináltunk. Mi lenne ha? Tényleg, mi lenne ha a háló kék- fehér lenne? Na de ha simán befestenénk akkor egy kicsit tengerparti érzés lenne, ezt inkább finomítsuk. Legyen antikolt. Rendben, mehet a terv. Szerezzünk be kék és fehér olajfestéket. 

Az olajfesték ötlet a már említett blogból való, a lényeg, hogy a fedőfesték ne legyen kemény, mert az antik hatást csiszolással kell elérni. Vagyis kell egy sötétebb alapszín, esetünkben rusztikus dió lazúr, és erre kell csíkonként festeni a fehéret és a kéket. És itt egy kisebbfajta problémába ütköztem. Kék olajfestéket nem tudtunk beszerezni. Természetesen megint nem terveztem előre vagyis nem volt időm heteket várni hátha szerzek. Jöhet a B terv. Gyerünk keresni egy alternatívát. Jobb híján zománfesték lett. Kemények vagyunk, meg tudjuk csinálni. 

De tényleg. Mi történhet? Legfeljebb ütvefúróval csiszolunk.

Indulhat a festés. Két réteg sötét lazúr. Itt már éreztem hogy a fenéken csúszva festés nem az erősségem. Száradás után másnap nekiálltunk a színezésnek. A taktika az volt hogy egyikünk jobbról indul a kékkel, a másik pedig balról a fehérrel. Aztán történt egy apróbb számolási hiba. Így került két kék csík egymás mellé. Jöhet a csiszolás. Már akkor látszott hogy ez nem lesz egyszerű pedig csak egy fél csíkról volt szó. Azért mire végeztünk mindenképpen jót tett volna egy csontkovás aki kihajtogat. A következő napra maradt a csiszolás. Először kézzel, de rájöttünk hogy a zománc ehhez túl kemény. Bár nem lett olyan cizellált, de a szalag csiszólóval elért eredmény is teljesen megfelelt a célnak. Amikor neki kellett állni lakkozni, közel sem voltam olyan ruganyos mint az első nap, de lelkesen hajolgattam, csúsztam-másztam. Állítom, van olyan csík amit többször kentem át, de remélem olyan nincs amit egyszer sem. Volt hogy elvesztettem a  fonalat. :-) A maradék kék festékkel megszíneztük a fehéret és a fenyőbútorokat is lefestettük. Oda vagyok érte.