Magaságyás

Közkívánatra :-). Csak mert már rég kész van, de mindig más téma jutott eszembe, ezt pedig tologattam.Előzetesen annyit, NŐ A FŰ. Köszi a pozitív energiát! Na de vissza a magaságyáshoz. Agyaltunk. Ezer ötletem volt, hogy miből kellene építeni. Ezer meg egy. aztán az egy vált be. Igazából én próbáltam lebeszélni Andrást. Ma már bánom.  Mármint hogy próbáltam lebeszélni. De örülök hogy nem sikerült. :-) Mert végül gyürice lett. Jó ez a szó.  A helyi lakosok így hívják. Azt hiszem valamilyen törpe akác féle. De ebben nem vagyok biztos. De hajlékony ágakról van szó, és ezek alkotják a magaságyás oldalát. A terv a következő volt. Fonunk. Őszintén bevallom ehhez én nem sokat tettem hozzá. Annyit talán hogy levagdostam a felesleges ágakat a fonásra ítélt alapanyagról. A férjem végtelen türelemmel font. Két darab párhuzamos ágyást. Aztán meg kellett tölteni. Levágott ágakkal, földdel, trágyával kevert földdel. De a fonás után úgy döntöttünk hogy belülről kicsit szigetelünk műanyagfóliával, aztán töltjük meg. Összevissza négy hétre volt szükségünk befejezni, hétvégéken finomítottuk. De megvan. A képeken látszik a folyamat, ha kérdés van csak hajrá :-) Az egyikben már virágzik az eperpalánta. Jó, jó tudom hogy nem garantálja a gyümölcsöt, de majdnem. És én bizakodok. Mint mindig. És azért valljuk be, ez máris mindennek a kezdete.

 

Kezdő kertész

Ez  a cím enyhén szólva is nagyzolós volt :-). De szükségem van ma nagyzolásra ugyanis ez a hetem eddig pocsék volt. Remélem nektek szupi hetetek volt, eddig és így is lesz, főleg miután elolvastátok a kezdő kertész néven nevezett egyén kalandos történetét. Jelentem lehet engem lelkileg szupportálni (na jó tudom ám hogy nincs ilyen magyar szó), ugyanis lemerült az energiám. És még a fű sem nő :-). Na de hogy a címhez méltó legyek elmesélem hogyan kezdtünk bele a kertészkedésbe. Azt már említettem hogy virágokkal az elejétől fogva kísérleteztünk, (több kevesebb sikerrel, ugyanis általában az ültetés és kihajtás helyét a következő évben valamilyen sitt termék foglalta el) de eljött a nap,  amikor úgy döntöttünk hogy a telek hátsó részében a félig ledőlt magaságyást használatba vesszük. Azt hiszem ez a házfelújítás közepe felé volt. Helyrepofoztuk anyósom segítségével (hozzáteszem az ő segítségével nagyon nagyon sok mindent csináltunk, hihetetlen stramm asszony, és mindig segít amikor csak itt van, szégyenemre sokat kell mosogatnia is :-( ). Köszi köszi kösziiii. Visszatérve a lényegre. magaságyás oldalai feltámogatva. mehet bele  a mag. Őszintén nem emlékszem, hogy tényleg csak cukkinit és zöldhagymát ültettünk. Illetve vetettünk. Kötve hiszem. Mondanom sem kell, csak azok keltek ki, de kikeltek. Éljeeeen! Mehet a szüret. A kanyarhagyma láttán elfogott az aggodalom... Aztán rájöttünk, a magaságyás alján műanyag fólia van leterítve. Szóval kifejlesztettük a derékszögű zöldhagymát. 

 :-) Azóta nem sikerült hagyma téren ilyen sikereket elérnem, de tavaly jó voltam spenótban és zöldborsóban. Idén láthattátok a palántakezdeményemet, egyenlőre sikerekről nem tudok beszámolni, de még mindig van lehetőség vásárcsarnokba menni palántáért :-). Mindenesetre a krumpli-hagyma- borsó kombinációt a hétvégén tervezzük vetni, remélem ezt nem baltázom el nagyon.:-) Jut eszembe van egy magaságyás projektünk is, arról még nem írtam. Na de legközelebb.

Füvesítés

Ez persze nem ilyen egyszerű. Ugye? Aki már füvesített jól tudja. Először is a tereprendezés. Vagyis gazmentesítés ásás, gereblyézés. Ez megvan. Akkor mehet a fűmagszórás. Aztán egy kis földmorzsalék a tetejére, hengerelés, és öntözés. Ilyen egyszerű. A nehézségeket a gyakorlatban tapasztaltam. Mondjuk azt hogy az egyik felére a ház előtti résznek elfelejtettem földet szórni mielőtt hengereltük. A madarak ennek bizonyára örülnek. A madaraknak meg a macskák. :-) Na de sebaj a másik oldal tökéletes. A következő kérdés ugyebár, hogy mikor füvesítsünk. Általában ősszel vagy tavasszal szokás, a pontosabb időpont kedvéért nézzük meg az időjárás előrejelzést. Az a jó ha épp eső előtt tesszük mindezt. Megnéztük. Esni fog. Naná. Mármint hogy nem esett egy csepp sem azóta. Erre van a locsolás. Nem egy nagy dolog, kivéve ha a locsolótömlő nem ér el a ház előtt placc feléig. Onnan jöhet az öntözőkanna. Igazából relax. De kalandos :-).

Szorítsatok. Fű növekedj, fű növekedj.....

Tavaszi vendégek

Ez csak egy gyors bejegyzés lesz. Vidéken az élet tiszta kaland. :-) A városban sosem tűnt fel hogy tavasszal mennyi élőlény kezdi el újra az életet, mozdul, mászik kúszik, repül. Itt mindig meglepetések érnek. Békák hada vonulgat a kerten, a fán találok belőlük. A héten a konyhából vadásztunk össze egyet. Azért annak örülök hogy a lótücsök vagy hogyishívják idén még nem került elő. Tavaly a hálóban kisebb sokkot éltem át, főleg azután miután indiánüvöltéssel hívtam a férjem hogy segííííííítség, és a férjem belépve a hálóba sarkon fordult és kiment :-D. Siklók, egerek, patkányok nem újdonság, na de egy földönkívüli rovar.... az azért még az én sci-fi edzett lelkemnek is megrendítő. De kíváncsian várom idén milyen újdonságot hoz a tavasz. Ígérem, azonnal dokumentálom.

Festés még mindig

Vissza kell állnom a blogírásra :-) Most, hogy ilyen jó idő van és nekiállhatunk a kertben működni, estére már felülemelkedem az írási kényszeremen.Tegnap például kerítést festettem. Nem vagyok annyira kezdő festés terén (és most sajnos nem a művészeti alkotásokra gondolok) de ennyire rondát még szerintem sohasem csináltam. Délután mondjuk nem látszik annyira mert a kerítés külső oldalát festettem le, és olyankor hátulról süti a nap :-D. Bízom benne hogy majd ha kopik kicsit akkor inkább patinásnak tűnik Vajon hiú remény? Ugye nem? De ha már a festésről van szó. 

Volt egy sikertörténet is.Igaz, régebben. A padló a hálóban. Tényleg, erről még nem is írtam. Ott hagytam abba hogy leraktuk a hajópadlót. Aztán olvastam egy blogot (Kicsiház, ha jól emlékszem), amiben padlóantikolásról volt szó. Aztán lapozgattam egy kedvenc könyvemet, amit Petrik Adrienn írt saját háza építéséről. Ebben a teraszt kék fehér csíkosra festették. És végül kombináltunk. Mi lenne ha? Tényleg, mi lenne ha a háló kék- fehér lenne? Na de ha simán befestenénk akkor egy kicsit tengerparti érzés lenne, ezt inkább finomítsuk. Legyen antikolt. Rendben, mehet a terv. Szerezzünk be kék és fehér olajfestéket. 

Az olajfesték ötlet a már említett blogból való, a lényeg, hogy a fedőfesték ne legyen kemény, mert az antik hatást csiszolással kell elérni. Vagyis kell egy sötétebb alapszín, esetünkben rusztikus dió lazúr, és erre kell csíkonként festeni a fehéret és a kéket. És itt egy kisebbfajta problémába ütköztem. Kék olajfestéket nem tudtunk beszerezni. Természetesen megint nem terveztem előre vagyis nem volt időm heteket várni hátha szerzek. Jöhet a B terv. Gyerünk keresni egy alternatívát. Jobb híján zománfesték lett. Kemények vagyunk, meg tudjuk csinálni. 

De tényleg. Mi történhet? Legfeljebb ütvefúróval csiszolunk.

Indulhat a festés. Két réteg sötét lazúr. Itt már éreztem hogy a fenéken csúszva festés nem az erősségem. Száradás után másnap nekiálltunk a színezésnek. A taktika az volt hogy egyikünk jobbról indul a kékkel, a másik pedig balról a fehérrel. Aztán történt egy apróbb számolási hiba. Így került két kék csík egymás mellé. Jöhet a csiszolás. Már akkor látszott hogy ez nem lesz egyszerű pedig csak egy fél csíkról volt szó. Azért mire végeztünk mindenképpen jót tett volna egy csontkovás aki kihajtogat. A következő napra maradt a csiszolás. Először kézzel, de rájöttünk hogy a zománc ehhez túl kemény. Bár nem lett olyan cizellált, de a szalag csiszólóval elért eredmény is teljesen megfelelt a célnak. Amikor neki kellett állni lakkozni, közel sem voltam olyan ruganyos mint az első nap, de lelkesen hajolgattam, csúsztam-másztam. Állítom, van olyan csík amit többször kentem át, de remélem olyan nincs amit egyszer sem. Volt hogy elvesztettem a  fonalat. :-) A maradék kék festékkel megszíneztük a fehéret és a fenyőbútorokat is lefestettük. Oda vagyok érte.